Szégyen, hogy utálom a gyerekem amiért ilyen lett?

Húgom egy az egyben ugyanez.

Az a baja, ha engem kérdeznek, hogy minden a feneke alá van téve, semmi kényszer nincs rajta, hogy iparkodjon. Szülők már vagy ezerszer elmondták, hogy kiteszik otthonról, de sose lesz semmi belőle. Pénzelik, eltartják, jól él.

Én is így nőttem fel. Nagy kertünk volt, állandóan ott kellett lenni és a földet túrni. Annyi zöldség termett, hogy volt ami ránk rohadt.

15 éves korom körül aztán szülők vettek még egy zártkertet is, és akkor még több lett a dolog, amit valójában utaltak ők is, tönkrementek a sok munkába testileg, de mégis minden rohadt hétvégét ott kellett tölteni, soha nem voltunk nyaralni vagy kirándulni.

Amint elköltöztem otthonról, egy lakásba mentem, ahol nincsen kert, és a szabadidőmben azt csinálok amit akarok.

Ennyit arról a mintáról, hogy a látástól vakulásig csak gürizik.

48-as Szüleim pont ezt tették, nem lett semmivel se jobb csak aludtam egész napokat, volt hogy már nem is ettem.

Szimplán annyit értek el vele hogy minden baráti kapcsolat megszakadt 100%-ban.

Ah, 54es, szintén, kell a telek, hogy saját minden legyen, a telek 15 km-re, hétvége, munka után oda, annyi cucc termett, hogy fel se tudtuk dolgozni, de az kell.

Most lakás van, ha említem, hogy kár, hogy nem kertes házat vettem, mindjárt a termesztéssel jönnek, az fel se merül, hogy kiülni akarok olvasgatni, stn, nem gazdálkodni...

Nem, nem szégyen. Mert gondolom ugy ertetted a kerdest, hogy te szegyelld-e az erzeseidet. Ne, ne szegyelld. En a parom osszes gyereket megutaltam, mert ilyenek mi t a te gyereked vagy sokkal rosszabbak. Igen a szuloktehetnek errol, de 25 eves gyerek eseteben mar nem fogod megfejteni hol ment elsozor felre a dolog es utana hol ment meg jobban felre. Egyszeruen mindne ember egyedi, ami egyiknel bejon es eleg az a masiknal nem gyerekkent. Senki nem.tudhatja.

Te valamennyire vegiggondokhatod eleg szigoruak es leginkabb kovetkezetesek voltatok e vele es valoban onallosagra, onellatasra neveltetek-e? De visszaforgatni az idot ugyse tudod. Elore nezz. Keressetek szulokent csalasterapeutat, pszichologust es elobb vele ti ketten konzultaljatok, aztanhatha lesz otletetek higyan tovabb.

Igen az is siman lehet depresszios a gyerek, beszelgessetek vele tobbet arrolhogyan kepzeli el az eletet 5 vagy 25 ev mulva. Hatha akkor neki is felvillan valami, hogy ahhoz lepni is kell. Sajnos ha megragadt egy gyeremteg elkepzelesnel, lehet arra var, mint az en 7 evesem, hogy majd neki adok par millat es a hazunkat ha nagyobb lesz. Azthiszi ez igy mukodik.

Ha meg nem tettetek meg kerjetek penzt a rezsibe tole, kerjetek meg barmilyen mondvacsinalt uruggyel, hogy sjnos az a helyzet ideje hozzajarulnia a lakhatasahoz es az elelemhez (dragulas egy befektetes bukta biztositasi dij emelkedese, magannyugdujpenztarnyitasa magatoknak stb.)) es hat ahhoz muszaj elmennie dolgozni. Ha nem tetszik neki akkor lehet mondani, hogy el is mehet.

Mondjuk nevelni kellett volna.

Meg észrevenni a problémákat, amik már több mint 15 éve jelentkeztek.