Szégyen, hogy utálom a gyerekem amiért ilyen lett?

A nevelést (az életre) legkésőbb 8-9 éves korban kell elkezdeni. Mi már akkor sokat beszéltünk arról a gyerekkel, hogy mire nagy lesz, találja ki, mivel szeretne foglalkozni és azt az irányt erősíteni.

Persze nem tudta meg mi akar lenni, de ott motoszkált benne amiket beszéltünk. Következetesen kell őket lassanként felkésziteni a felnőtt életre.

Mi pld az apjával mindketten 18 évesen már levaltunk otthonról, dolgoztunk, tanultunk, voltak céljaink. A gyerekünk is ezt a történetet ismerte, tudta, ő is erre indult el.

Nem biztos hogy tz csesztetek el, hiszen tanult a fiatok, szakmai is vannak... Valószínűleg céltalan, lehet hogy depressziós is.

Segíteni kell neki talpra állni és elindulni a saját útján.

Nem tudtok tőle elkoltozni, hogy ő egyedül tartsa fent magát és a lakást? Muszáj lenne, h elkezdjen ilyeneken gondolkodni.

Kedves kérdezö a probléma az,hogy az ön gyermeke beteg.

Beteg a lelke,depressziós nem látja értelmét a kaparásnak.

Életkedv,motiváció kellene neki és célok,hogy legyen miért küzdeni.

Hát miért is dolgozna, ha anyuci meg apuci eltartja és ki is szolgálja? Elvan a mamahotelban, a papabank meg pénzeli.

Ultimátumot adnék: van 2 hónapja, hogy munkát találjon, aztán később visszatérünk hogyan tovább, mert gondolom, nem akar örökké anyuék nyakán lakni.

Ha nem tetszik, mehet, amerre akar. Ha benyögné, hogy öngyilkos lesz, kiröhögném, engem biztosan nem zsarolna ilyenekkel, úgysem gondolja komolyan. Ha inkább csövezne, mint hogy minimálbért keressen, akkor csövezzen, ha neki ez így jó. Ő döntése.

Szia!

Az öcsém is hasonló, csak 18éves.

Szüleink elváltak, apukánk nem igazán látogatott bennünket válás után, igaz én akkor már idősebb voltam, öcsém nagyon kicsi.

Anyukánk pedig 3 műszakban dolgozott, én rendeztem , amennyire tudtam.

Ha nem dolgozott anya, akkor el volt a dolgával, vagy ismerkedett.. az alap szükségleteit kielégítette az öcsémnek, de amúgy meg nem

Foglalkozott vele, ahogyan senki.

Az iskolában sok bántás érte, befordult.. tanulási problemái is voltak. Otthon csak gépezett szinte, abba “menekült”.

Az én meglátásom az, hogy kevesebb törődést és szeretetet kapott a fiatok tőletek. Hiába a “minta”, hogy sokat melózott..

Szerintem ez figyelem felhívás is lehet felétek…

Én azóta nagyon bánom, hogy az öcsém ilyen lett, mindent lesz@r.. de igyekszem programokra hívni, beszélgetni, filmezni… stb. Legtöbbet elutasítja, de szeretném, ha tudná, hogy fontos..

Szerintem Neked/Nektek is ezen a vonalon kellene haladni…

Bár nem tudom milyen és mennyire minőségi szeretetet kapott tőletek, de biztos volt valami, ha így elsiklott a dolog.

Az öngyilkosos megjegyzésre reagálnék, hogy azt komolyan venném.

Az öcsém egy kis barátja kiugrott a 8.ról és szörnyethalt.

Én nem adnék erre , és nem röhögnék ezen..

Lehet tényleg depressziós legbelül.

Próbáltatok higgadtan beszélni vele? Esetleg szakember bevonása a dologba?

Ha jól volt nevelve biztos van valami, ami miatt ilyen.