Miért csinálnak a magyar szülők még mindig nagy dolgot abból, ha a gyerek külföldön tanul/dolgozik?

Már hogy értve, hogy nagy ügyet

Vagy féltik, vagy messze lesz tőle, hiányozni fog, vagy büszkélkedhetnek vele, akár magukban belül titokban büszkék, hogy milyen talpraesett gyermekük van. Mondjuk lehet, hogy valamelyik szülő pl túllihegi, akár az aggódást, akár a hencegést; akár hangosan jajveszékel a gyereknek, hogy "Jaj, mi lesz veled, majd írjál". Vagy pl saját magát is féltheti, hogy mi lesz ővele a gyereke nélkül, vagy a gyerekét is féltheti, hogy mi lesz vele őnélküle; vagy pl néhányan túlgondolják, túldramatizálják, akár direkt, akár véletlenül; nemtom.

Ez nem nenzetiség, hanem egyén/családfüggő.

Nem a magyar szülők csinálnak gondot belőle, hanem kvázi mindenhol a hasonszőrűen gondolkodók.

itthon ennek még rövidebb "hagyomnánya" van, hiszen nem volt átjárhatóság az országok köztt, régen még egy nyaraláshoz is engedély kellet, ha olyan helyre akartál menni, ami nem volt "kompatibilis".

A nővérem 71-es születésű, 96 óta él külföldön, anyánk, egyedülálló szülőkéntz sem csinált sosem problémát belőe, örült, hogy boldogul.

Aki meg nem alkalmazkoduik a megváltopzott helyzetekhez, az nemzetiségtőlk függetlenül sem fog.

A mi családunkban én éelk egyedül itthon a generációmból, az unokakorúak is mind elmentek, vagy menni készülnek, a család hozzáállása meg olyan, amilyen az intelligenciája. ha felfogaj ésszal akkor letojja a saját komfortját, kizárólag az számít, hogy boldoguljon akit szeret.

"Nyugaton" ez már bejáratottabb életforma azért, itthon, a földhözragadottabb, mindent jobban tudó, mindent kritzáló és megkérdőjelező, elítélő jó magyar mentalitzás mellett ez nehezített pálya, de mintz mondtam, normális családban nem probléma, pláne nem akadályozzák a jövő generációját az előrehaladásban.

Nálunk még az is él erősen, hogy az "igazi magyar", majd itthon boldogul. Ott egye meg a fene mind az összes gyöpöset, mindenki ott boldoguljon, ahol akar és tud, ne ott, ahol a társadalom, vagy a családja elvárja tőle. Ennyi.

Nagy dolgot csinálnak? :D:D:D

Nagy "dolgot" legfeljebb a roppant egyszerű népek csinálnak ebből, akiknek egy expedíció lenne a Balatonhoz is eljutni, mert a falu határát nemigen hagyják el.

Másnak ebben semmi extra nincs.

(Max a nagyszülőknek, akik nem mehettek nyugatra)

"Mondjuk egy spanyol szülőpárhoz képest. Ott teljesen természetes, ha megengedhetik, elküldik a gyereket Mexikóba vagy Portugáliába tanulni."

Hogy példánál maradjunk, ott ennek az is az oka, hogy Mexikóval egy nyelvet beszélnek. Portugália kicsit más, de közös történelmük van, többé-kevésbé hasonló nyelvük, kultúrájuk van, nem annyira idegen nekik és ennek régebb óta van bejáratottsága.

Nincs összevetésem más népek ilyetén szokásaival, de azt tudom, hogy már a 60-as években is nagy dolog volt, ha a “gyerek” a Szovjetunióban tanult.

Miért?

Mert büszkék voltak rá!…és ennyi!