Egy ilyen családdal hogy lehet zöldágra vergődni?
Olyan családban nőttem fel, ahol mindenki nagyon "kifelé élt". Ez azt jelenti, hogy a szüleinktől nem kaptunk érdemi figyelmet, felszínes volt az értékrend, kifelé mindig a tökéleteset kellett eljátszani, belül pedig mindenki frusztrált vagy nárcisztikus volt. A szülők következetlenül neveltek minket, általában nem voltak elérhetők, nem törődtek velünk, de néha meg igen. Ennek következtében kialakult nálam a borderline személyiségzavar.
Mindenki azt mondja, hogy ne őket hibáztassam felnőttként, de ez igen nehéz. A másik problémám meg az, hogy mivel a családom, muszáj néha foglalkozni velük, mert ha a szülők majd ellátásra szorulnak, akkor megint szükség lesz rám, és ettől borsódzik a hátam. Nem értenek meg, nem látják be a felelősségüket, nulla az önreflexiójuk. Elrontották az életem, és még azt várják, hogy majd melléjük álljak. Mit lehet ezzel tenni? Ha megszakítanám velük egyoldalúan a kapcsolatot, én lennék a fekete bárány örökre. Pedig erősen hajlok efelé, mert nagyon toxikusnak érzem a viszonyt.
"Ha megszakítanám velük egyoldalúan a kapcsolatot, én lennék a fekete bárány örökre."
Ez így van. De ha nem szereted őket és a terhedre vannak, akkor nem mindegy, mit gondolnak rólad?
Én is megtettem, a legjobb döntés volt az életemben. A saját gyerekeimet meg úgy nevelem, hogy szerető család vagyunk.
Ezekkel zöld ágra vergődni? Nem lehet, de a jó hír, hogy nem is kell. Szerintem egy ilyen család fekete bárányának lenni kitüntetés, nem szégyen.
Igen, nehéz döntés, de nem nehezebb mint életed (vagy az ő életük) végéig kitenni magad ennek a lelki terrornak.
Nem tartozol senkinek. Sokan ezt nem értik. A szülők saját döntésből vállalnak gyereket, felnevelik, és a felnőtt gyerek dolga, hogy élje a saját életét. Nem tenyésztik, hogy nekik hozzon hasznot.
A hála, az pedig egy érzés. Nem szabd arról szólnia, hogy magaddal szembe menj más
kedvéért. Anélkül is lehetsz hálás.
Magadnak tartozol, nem másnak.
Nem azért születtél, hogy hasznos legyél. Azért születtél, hogy boldog legyél.
Ha valaki gondoskodni szeretne a szüleiről, annak saját döntésnek kell lennie. Néha a szeretteinkért megteszünk dolgokat, amikhez nem fűlik a fogunk, de szeretnénk a másik kedvében járni. Ebben a verzióban elfogadható csak szerintem.
Először is ajánlanám a Nárcisz Coach-t a youtube-on, hátha találsz magadnak valamit a videók között.
Továbbá én elkezdtem nézni a videókat, mert a párom egyik szülője nárcisztikus személyiségzavaros (azért nem kűzd vele, mert nem kűzd ellene, csak van neki). Mivel neked is vmilyen módon diagnosztizálva lett a személyiség zavarod, biztosan jól ismered a helyzetedet és az okozó szülő(k)ét is.
Amennyit eddig láttam a videókból, keresvén a választ saját problémámra is, a lényeg, hogy az ilyen szülővel alapvetően meg kell szakítani a kapcsolatot. Ha néha találkozol vele, akkor vannak stratégiák az egyes akció-reakciókhoz.
Egyet értek a korábban szólókkal, nem a gyerek feladata, hogy a szüleit örökbefogadja és gondoskodjon róluk. Logikus, hogy időskorban segítség kell nekik és akarsz is (természetes kötődés), sőt a nyugdíjrendszer is jó ötletnek tűnik lassan 100 éve, ez a 21. század stb. -> van megoldás arra, hogy odafigyeljen rá vki helyetted, éld az életed boldogan, nyugodtan.
7: ha nem is teljesen megszakítani a kapcsolatot, akkor is 5-10 évente találkozni kb., mert a kérdezőnek is konkrét betegsége lett miattuk, ami nem ritka, hogy kialakul az ilyen mérgező szülők nevelése miatt, és szerintem józan ésszel mindenki azt ajánlaná, talán a szakember is, hogy ne találkozzon toxikus emberrel, mert csak ártana neki, akár rokon, akár nem.
Nem ismerem a borderline-t kb. semennyire sem, csak amennyire le lett írva, és ez alapján, és tudományos bizonyítás alapján is a szülő(k) működése miatt alakult ki az, hogy rettenetesen kötődjön hozzájuk, ami nem jó.
A kérdező válaszára (8): nem pontosan értem, a diagnosztizálás szakemberrel történt, vagy önmagadtól? Nem tudom hogyan működnek a szakemberek, de elvileg tudnak segíteni a borderline személyiségzavaron.
Megj.: Aki esetleg nem tudná, a személyiségzavar nem egy olyan dolog, amivel elég azt kezdeni, hogy megpróbálod megmagyarázni az embernek, hogy mit csináljon, vagy mit ne. Pl. a nárcisztikus személyiségzavar esetében bármit magyarázhatsz nekik, mikor látsz egy ingerült kivetülést pl. miért ne sértegessen valakit, mert nonszensz, vagy alaptalan stb., ha meg is érti és látod rajta, hogy belátta, hogy mit csinált, az elméje reflexből arra fog gondolni, hogy átlátsz rajta és veszélyt jelentesz, majd legközelebb ha tud betámad, és addig azon filózik, hogy mivel tud. Ez lehetséges, hogy szintén bullshit lesz.
Olyan mintha egy pszichopata lenne, aki azon ügyködik, hogy neked rossz legyen, fájjon, csak ők nem direkt csinálják mert gonoszak, hanem reflexből, a gyerekkori sérelmeik miatt kialakult hamis egoval működnek, ami ilyen érzéseket/jelzéseket generál.
Komplex dolog, és az irományom lehet, nem is érthető, akit jobban érdekel, az keressen utána.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!