Anyjaként fog szeretni a fiam?

Szerintem csak "kezdő" anyukaként nem tudja hova tenni az érzelmeit.

Kérdező,igen,anyjaként fog téged szeretnia fiad.

A nagyit is biztosan szeretni fogja,de te az anyukája vagy.

Én pl rengeteg időt töltöttem a nagymamámmal

Mert szüleim 3 műszakban dolgoznak és így tudták megoldani

De ennek ellenére is imadom az anyukám sokkal de sokkal jobban mint a mamát

Az anyai szeretet semmivel sem ér fel nem lehet pótolni

20/fiú

Kedves kérdező!

Nővéremmel együtt laktunk, míg az ő kislánya 7 éves nem lett. Nővérem minden nap este 9-ig dolgozott, kivéve heti egy változó szabadnapot. MINDEN NAP én mentem a gyerekért a bölcsibe, oviba, majd még 1. osztályban napközibe is, én voltam vele, én adtam neki vacsorát, fektettem el.

Mégis a nővéremet jobban szerette. Ha igazán baj volt, ő tudta megnyugtatni. Hozzá bújt oda először ébredéskor. Neki mondta el a legfontosabb dolgait. Ő az anyukája...

A nővérem mindennél jobban szereti a kislányát, és ezt a kislány érzi és viszonozza. Viszont a mai napig ott vagyok én is a gyereknek (ma már egyetemista), mint "második anyuka". Gazdagabb lett így az életünk.

Ne legyél féltékeny a nagyira. Te vagy a gyerek anyukája, szeresd őt mindennél jobban, és akard a legjobbat neki, és ő ezt viszonozni fogja. A többiek pedig, akik szintén szeretik őt, csak gazdagabbá teszik az életét.

Bennem is volt egy hasonló, féltékenység-szerű rossz érzés, pedig nem is laktunk együtt. Szerintem ez részben természetes, mert a sérülékeny, tőled függő kicsi babát ösztönösen nem akarod "átengedni másnak".

De nekem olyan oka is volt, hogy anyósom az az igazi tyúkanyó, aki az egyszálédes, életeértelme pici fiát alig akarta elengedni, mert úgy szereti. Legszívesebben 35 éves korában is csak a kívánságait lesné mindennap, hogy mit kér enni, és cserélgetné az ágyneműjét, takarítaná a szobáját, meg telefonálna neki, ha 9-ig nem jön haza, hogy hiányzik és siessen.

Valahogy attól féltem, hogy az én gyerekemre is úgy rátelepszik majd, és neadjisten a gyerekem ezt a majomszeretetet a törődés magasabb szintjeként fogja értelmezni, és ezért imádja majd a mamát, aki "jobban szereti őt, mint én".

Most, hogy már nagyobbacska (2 és fél éves), a minap nyugodt szívvel hagytam ott a mamáéknál majdnem teljes napra. Tudom, hogy ellesz nélkülem. Már nem kell megszoptatnom, figyelnem rá, hogy ki ne hűljön, túl ne melegedjen, minden pillanatban szemmel tartanom, hogy elég biztonságos-e a környezete és nincsenek-e arra utaló apró jelek, hogy valami baja van. A majrés hímestojás-korszaknak vége, a gyerek van olyan életképes, hogy a mamáék is biztonságban tartsák egy darabig. Ösztönösen könnyebben engedem el.

És ahogy egyre inkább képessé válik az öröm és a szeretet kifejezésére, már azt is tudom, hogy úgyis minket szeret a legjobban, apát és anyát. Azt a mosolyt, boldog toporgást, csimpaszkodó ölelést csak mi kapjuk. Már elég más szemmel nézem azt, ahogy mama "a fenekét is kinyalja". Szeresse csak. Örülök, hogy szereti.