Létezik olyan, hogy egy "gyerek" menekül a szülői szeretet elől?
Nekem rossz látni, hogy a párom gyereke szinte menekül, nincs harag, semmi, de nagyon a saját életét szeretné élni.
Párom teljesen maga alatt van, nagyon nehezen dolgozza fel.
Én eddig csak olyat ismertem, hogy ragaszkodtak az ilyen szerető szülőkhöz.
Szerintem egy páran átugrottak egy fontos dolgon. Kicsit más a szitu hogy a gyerek a világ másik felébe költözött és jó ideje ott is él. Persze hogy hiányzik a szülőnek, ez természetes.
Mérdező szerintem ott nem feltétlenül a szülő elől menekül. Egyszerűen jól érzi ott ahol van.
Már csak az lenne a kérdésem hogy látogatják-e egymást vagy a beszélgetés kimerül a telefonban vagy videobeszélgetésben.
Előlem nem menekül, napi szinten beszélgetünk, és próbálok segíteni neki. Úgy kell lelőni sokszor, annyit beszél.
Hallottam a látszatról, de a szememnek jobban hittem/hiszek. :)
Igazából én arra lettem volva kíváncsi hogy az édesanyjával (mivel azt írtad te vagy a párja) mennyire tartja a kapcsolatot. De gondolom ha veled akkor vele is sokat beszél.
Ha így van akkor nem értem kérdező higy miért gondolod hogy a gyerek távolságot tart.
12:48-nak igaza van. Egyszerűen van amikor az ember úgy érzi lépnie kell, önállósodni, más életet akar folytatni. Ami nem feltétlenül egyeztethető össze a szülővel.
Én is hányszor megkaptam, hogy nem-e akarok haza költözni, vagy közelebb. Hát akar a halál. Egyszerűen azért mert nekem már nem a szülői közeg meg "régi" család az első, hanem én magam, az álmaim, vágyaim, párkeresés, önállóság.
Van egy felépített, önálló életem, és valahogy visszalépésként élném meg azt, hogy újra a szülői "fojtó szeretetben" éljek.
Amúgy én azt látom, anyám megragadt a "pici gyerekeim" szinten. Gyere ölelgessük egymást, csinálok neked enni, menjünk együtt mindenhova.
Én meg marhára nem erre vágyom. Nem arra vágyom, hogy otthon nézzem péntek esténként a TV-t anyámmal, nem arra vágyom, hogy "babusgatva" legyek.
Én klasszikus "férfinek" érzem magam, aki jól elvan egyedül, amolyan magányos farkas. Megvannak a barátaim, megvan a magam közege.
De például mikor beteg voltam, felüdtem azt hittem megdöglök. Erre jön anyám "babusgatni", meg ölelgetni, meg ott sürög forog az engem zavar. Én ha beteg vagyok, akkor itthon ledöglöm a szobámban 3 napra magamra zárva az ajtót kizárva a világot és majd elő jövök ha jól vagyok.
Rühellem, mikor kisbabaként kezelnek, miközben önálló, felnőtt ember vagyok aki megáll az életben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!