Hogyan tekintsek erre a dologra? Mit akart anyám mondani ezzel? Egyáltalán hogyan jött a témához?

Nyilván azt gondolja, valakit a családból hanyagolsz, talán őt magát.

Ha már egyszer tudtatok komolyan beszélgetni a problémátokról, menni fog még egyszer. Hozd fel neki, hogy ezeken a mondatain gondolkodtál, de nem igazán érted, ezért szeretnéd, ha pontosan és gyakorlatiasan megmondaná, hogy mivel van problémája és mit vár tőled.

Te pedig eldöntöd, hogy az elvárása jogos-e vagy sem, és megmondod neki, indokkal együtt.

Egyébként anyukád nem szimpatikus, mert messze túlzásba esik azzal, hogy a barátnő csak barátnő, és kihagyja a képletből, hogy az ember nem csak beleszületett egy családba, hanem felnőve létre is hoz egyet, egy újat. Ez barátnővel kezdődik, aztán feleség és gyerekek lesznek belőle, és tetszik, nem tetszik, ez az új család fontosabbá válik a réginél. Legalábbis olyan értelemben, hogy az időd, energiád abszolút többsége nekik jár, és elsősorban hozzájuk tartozónak érzed magad. Te onnantól már nem fiú vagy, nem is így gondolsz magadra, hanem férfjként és apaként. Ha pedig valaki a családodat említi, a teremtett családod jut eszedbe először.

Ez a monológ, a megjegyzések és az érzelmi zsarolás arra engednek következtetni, hogy anyád tipikusan az a fajta, aki örökre maga mellett akar tartani, és mindenkit elmarna mellőled.

Ha viszont csak annyiról van szó, hogy szeretné, hogy hetente felhívd, az teljesíthető.

Anyukád nagy eséllyel vagy féltékeny a barátnődre mert vele többet foglalkozol vagy más miatt nem szimpatikus neki.

Ne hagyd, hogy érzelmileg zsaroljon.

lehet ő a legelső éppen az életedben, de azért a családot nem dobjuk el"

teljesen igaza van.

#13 Kérdés: mitől van eldobva, mikor van eldobva a család?

Ha a barátnő komoly, és együtt tervezik az életüket, akkor meddig lehet azt ráfogni, hogy ő nem család, és meddig marad eldobható?

#15 Szerintem is. De a kérdező havi több napra megy az anyjáékhoz, ez messze van a teljes elhanyagolástól. Igazából több, mint a heti pár óra, amire mások mennek. Ezért nem értem, miért jön ilyen hegyibeszéddel az anyja, mikor ezek alapján nincs oka rá.

Vagy a szűk egyhónapos szüneteket sokallja így egyben, mikor a kérdezőről nem hall semmit (ezt még megérteném hogy sokallja, pár üzenet, telefon beleférne), vagy abnormálisan sok hazajárást vár el. Eldobva viszont sem így, sem úgy nincs, felesleges ez a drámai hangvétel.

Ha meg még bunkó is a kérdező barátnőjével, és a kérdezőnek burkoltan arról beszél, hogy hiába szereti a nőt, az akkor is egy senki, akkor nem értem mit vár. Ezért ugorjon a fia a nyakába?

Szóval két dolgot nem értek még mindig a kérdező anyjával: hogy tulajdonképpen mivel van baja, és hogy mit vár el?