Szerintetek az normalis, hogy egy családban az egyik gyereket jobban szeretik, mert az jobb tanuló, szorgalmasabb, sikeresebb?

Nem normális.

Ha valaki általánosban nem jó tanuló, az azért van mert vagy nem jók a képességei betegség miatt, vagy nem kap megfelelő segítséget, nincs aki motiválja tanulásra. Ez mindenképp a szülő hibája, és itt első dolog lenne a segítség.

Középsuliban meg azért tanul valaki rosszul, mert nem azt tanulja ami érdekli.

Szerintem szülőként mondom, annyira nem ciki, ha az egyik gyereked egy kicsit közelebb áll hozzád, mint a másik.. Sőt, az lenne a normális, hogy amelyikkel jobban kijössz, kevesebb vele a nehézség, az közelebb áll hozzád.(mint az emberi kapcsolatokban)

Most magyarázd el nálunk miért a többször bukott, magas, kigyúrt testű, agresszív, anyámat megverő öcsém a kedvenc, aki lehúzza pénzzel is, és sosem vesz neki semmit. :D

Én meg a jótanuló, kevésbé problémás, dolgokat elsőre csináló, pénzelő, nem verekedős, kedveseket mondó gyerek pedig le vagyok kakilva. :DD

Az élet szívás sokszor, van, akinek nem lehet megfelelni és ez nem a mi hibánk. Nálatok legalább azt ugrálják körül, aki tesz is érte, hogy körbeugrálják. Én irigylem a családodat.

Amúgy nyilván a szülők tehetnek róla. Szülőként úgy kell ezt kezelni, hogy eleve mást emelsz ki a gyerekeidben, így esélyed sincs magadban eldönteni, ki a jobb. Ha van egy dundi, szorgalmas, kitűnő gyereked, a másikat ne terelgesd ugyanarra az útra, hanem legyen belőle sportoló, így mindkettő ki tud teljesedni a saját pályáján és nem méregetik össze őket folyton. Nagyon kicsi az esélye, hogy két hasonló személyiségű gyereked legyen, oda kell figyelni és saját utat találni nekik, nem mindkettőt egyforma versenyekre nyomni. Ha nem játszanak egy ligában, nem fogják rosszul érezni magukat. Én így oldanám/oldom meg. Persze valamit fogsz preferálni, mondjuk az egyetemet a világbajnok focimeccs helyett, de magaddal kell helyrejönnöd, hogy ez lehetőleg ne látszódjon.

Pl Én jobban díjjazom a tanulást és a tudást, de a világ legnagyobb része a focit részesíti előnyben. És egyébként én is csak egy hangyányival jobban díjjazom a tudást, világbajnok focistának lenni igazán különleges.. Na meg fontos felhívni rá a figyelmet, hogy amit mondunk, gondolunk, érzünk, az nem biztos, hogy helyes és könnyen változhat! Meg az is jó, ha a negatívumokat is észreveszed a hozzád közelebb álló gyerekben és meg is említed őket. Pl én nagyon becsülöm, hogy Jucika a doktorira készül, de sosem tudott olyan szépen elmosogatni, mint te, Daniella, már 25 éves és még mindig nem megy neki, amit te tudtál már 12 évesen, mert te olyan alapos és precíz vagy. Ő meg olyan kitartóan szomjazza a tudást.

Szóval én ilyenekkel csitítom a gyereket, hogy neki ez megy jól, az rosszul, másnak meg az megy jól, és ez rosszul.

Nincs olyan, hogy ugyanannyira szeretni a gyerekeket. A személyiségek mindig ütköznek és az érzelmekben elkülönülést okoznak a többi ember felé érzett érzelmektől.

De hogy emiatt legyen ilyen. Ez a legalja. Én azt a gyerekem szeretem jobban, aki jobb ember, és azzal vagyok közel, akivel hasonlítunk és egy szinten vagyunk. Hogy ki milyen tnauló, teljesen mindegy.