Az mennyire normális, ha apámat nem érdeklem?

10- becsülöm az önkritikádat!

Ha valaki nem tudja , hogy szülőként mit is kellene tennie a jó kapcsolatért (mert pl. nem volt előtte minta), akkor elég, ha csak visszaemlékezik a saját gyerekkorára, és NEM csinálja azt, ami neki rosszulesett gyerekként.Vagy pont azt csinálja, amit szeretett volna, ha csinálnak a szülei vele kapcsolatban.

Jajj, ez a minta is takarózás, fiatal felnőtt korban(ami általában szülővéválás előtt van) a legtöbb embert már annyi inger éri és van annyi iqja, hogy felismeri a jó viselkedésmintákat a kedvenc filmjeiből, könyveiből, és tudatosan alkalmazza akkor, ha neki fontos, hogy jót tegyen a másiknak. Ha nem fontos, akkor nem tesz neki jót.

Akinek valami fontos, megtalálja a módját, megnézi filmben, könyvben, neten, elmegy megkérdezi a pszichológust, de minimum beszél róla a barátaival.

Úgy alapvetően mindenki tudja, hogy akit szeretünk, azzal foglalkozunk, beszélünk vele, kedveseket mondunk. Ezt még a 80as iqs emberek is leszűrik 20 éves korukra akkor is, ha bántalmazó környezetből jönnek, akkora a környezeti hatás, a nevelés, tanítás oviban, suliban, hogy ilyet mindenki tud.

Próbálkozni mindenki próbálkozik, akinek fontos! Akinek nincsenek ötletei, nem tesz semmit önállóan, az nem próbálkozik, őt csak te nyomod, hogy próbálkozzon, nem fontos neki a gyereke 11es, akkor sem, ha ott sír neked, hazudik.

Na mindegy. Szerintem onnantól jó egy szülő, hogy próbálkozik. Mind elcsesszük valahol, amire épp nem figyelünk, de ha próbálkozunk, hogy lehetnénk jobban, azt jelenti, hogy fontos nekünk a másik. Akit nyomni kell, hogy próbálkozzon, annak a másik nem fontos, akkor sem, ha azt mondja.

Engem pl jól elvertek sokszor, anyám kifejezetten rideg, megölelni, puszulni nem szabadott, de már 8 évesen tudtam, hogy rossz szülők, mert az összes többi hatásból lehetett tanulni, filmekből, mesékből, oviból barátok szüleitől..

Mi se mentünk sehova együtt családként, csak egyszer. Apám sokat is dolgozott, megértettem, hogy fáradt. Sajnos 2 szót nem lehetett hozzászólni, se kérdezni anélkül, hogy rámförmedt volna, így aztán nem is sokat beszélgettünk.

Szóval, van így máshol is bőven. Hogy normális-e? Én nem érzem annak.

Nem normális, de nem te tehetsz róla.

Sok ilyen "férfi" van, az én apám is ugyanez

Ne foglalkozz vele, nekem is jobb az életem nélküle, mert egy nem normális, toxikus ember.