Szerintetek sok családban megfigyelhető a parentifikáció jelensége?

Nàlunk is ez volt.

Szerintem rengeteg felnőttkorú ember úgy vàllal gyermeket, hogy érzelmileg éretlen, visszamaradott, vagy olyan mentàlis problémàval küzd, aminek ez lesz az eredménye. Szerintem a gyerekvàllalás manapsàg tàrsadalmi elvàràs is, nem elég, hogy kormàny is ezt tolja az ember képébe, a csalàd is elvàrja, az emberek is, hogy mikor unokàzhatnak, mikor lesz màr gyerek, akinek nincs, azzal valami gond van, megbélyegzés, stb. Az emberek nem tudnak érzékenyen reagàlni egymàsra, nem tudjàk sem elképzelni, sem elfogadni, ha valaki màs, ha valaki nem tud, vagy nem akar gyereket vàllalni, valami miatt. Ezzel a viselkedéssel a felnőtt a gyermek lelki egészségét, fejlődését is rontja, ami miatt a szociàlis kapcsolataiban problémàk jelentkeznek, illetve a sajàt magàról alkotott képében is. Sajnos nem mindig van olyan ember a csalàdban, vagy az ismerősök közt, vagy olyan közeg, vagy bàrmi, ami segítségével ezt a gyermek felismeri, és ezàltal egy körforgàs indul el, ismétlődnek generàcióról generàcióra a problémàk. Ezeket meg lehetne oldani, ha létezne olyan megmozdulàs, vagy tàmogatàs, ami alapjàn a felnőtt embereket is segítenék a sajàt problémàik megoldàsàban még a gyermekvàllalàs előtt, illetve a gyerekeket, fiatalokat is lehetne segíteni, hogy felismerjék, mivel àllnak szemben. Lehetne célzott érzékenyítő előadàsokat, csoportfoglalkozàsokat tartani a témàban, illetve még sok màs témàban, iskolai, település szinten.