Milyen a jó, elég jó anya, mik miket csinál, mik a "feladatai" a gyerekkel kapcsolatban, ismérvei az első kb 14 évben?

Hú, oké, a vastag lepontozásokból látom, hogy egy elég jó anyura jut 5-6 elég ostoba anyu.

Pedig amit leírtam, az úgy van, még akkor is, ha nem tetszik. Nem az én privát véleményem, hanem ezeréves tapasztalat egyrészt, korszerű tananyag másrészt. Még szigorlatoztam is belőle lol. És a lányunk így nevelkedik, és bőven elég jó gyerek, jó tanuló, sportol, nincsenek szociális parái, testi bajai, viselkedészavara stb. Normális gyereket akarsz? Ez is a megoldás része.

Én személyesen nem bánom, ha egy zavart, cukorfüggő, dagadt kis idiótát csináltok a gyerekeitekből, aki 10 éves korában nem tudja elkapni a labdát, aki diszes, aki adhd-s. A ti döntésetek, a ti sorsotok. Tele vannak ezekkel a szétcsúszott kölykökkel az óvodák, az iskolák. Mindegyiket a képernyő nevelte fel, olyanok is lettek. Sosem lesz belőlük boldog ember, már most sem azok. Feszültek, képtelenek koncentrálni, hisztisek, szarul tanulnak, szoronganak stb. Egy elég jó anyu tényleg erre vágyik?

Úgy módosítanám tehát a válaszomat, hogy az elég jó anyuk elég felnőttek és elég felelősek ahhoz, hogy néha a nehezebb úton járjanak, tanuljanak és fejlődjenek.

(#6 voltam)

12-es illetve 6-os, nem az a baj, hogy leírod, hogy első három évben mik fontosak, hanem a stílus, hogy akinek a gyereke tévét néz, abból csakis lusta elhízott kövér semmirekellő disznó lesz, ez a baj.

Na és ha a gyerek azért nézi a tévét, mert érdekli a természetvédelem, és ilyen területre készül, és 6 évesen is már olyan dolgok foglalkoztatják, mint egy felnőtt embert és a tévében ilyen műsorok mennek dokumentum természetfilm sorozat a National Geography-n? Abban mi a nem építő?

Hidd el aki 10-en x évesen diplomázott mert ilyen is van Amerikában, mivel kiemelekedően zseni, és programozott, az már kisbabaként is a kalviaturán lógott, miközben apa vagy anya programot írt.

Szerintem nem a tv határozza meg hogy milyen lesz a gyerek, hanem az,hogy neveljük, és hogy mit néz, mire van igénye.

Lehet hogy tanultad, de sajna a stílus nem kedves, hanem pöfékelő csak amiatt a nyamvadt pont miatt. :)

A pont az csak pont az emberség az viszont nagyon fontos!

Nincs egy speciális megoldás erre elég ha tudatosan neveled.

Majd menetközben kialakul úgy a saját gyerekednek te leszel a legjobb anya

Szerintem jó anyának lenni egyszerre nagyon könnyű és nagyon nehéz. Egyszerűen hinned kell benne, hogy a gyerekednek nagyszerű élete lesz és minden rendben lesz és meg kell oldani a felmerülő napi problémákat, miközben élvezitek az életet amit éltek.

Fölösleges szorongani, hogy mi lesz ha a gyerek nem kezd el járni, fölösleges szorongani, hogy mi lesz, ha nem kap ötöst, vagy nem tanul abban a középiskolában esetleg nem lesz diplomája.

Se te, se a gyereked nem tudtok személyiséget váltani. Egyszerűen elég törekedni rá, hogy eleget tegyél.

#14: Igazad van, a stílusom harapós, de a valóság is az. Amikor azt látom a metrón, hogy a babakocsis gyereket anyu úgy csitítja, hogy a kezébe nyom egy telefont, az nagyon durva.

Nem a pontozás a lényeges, hanem a valóság elutasítása dühítő. Egy okos ember a neki nem tetsző információkból is tanul, sőt. Onnan lehet a legtöbbet.

Persze, csomagolhattam volna cukibban.

De fogjátok fel úgy, hogy azoknak a pedagógusoknak az elfojtott dühe vagyok, akik minden nap átélik a "gyerekanyag" romlását. Akik már a nagycsoportosoknak sem tudnak egy négysoros anyák napi verset megtanítani. Vagy akiknek a tanítói munkáját iszonyúan megnehezítik a kezelhetetlen gyerekek. A fejlesztő pedagógusokét, akik szélmalomharcot vívnak a jelenség ellen, mert heti néhány foglalkozással képtelenek érdemi eredményt elérni a mindennapi képernyőőrülettel szemben.

Én ebben a közegben is mozgok, testközelből látom a bajt, dolgozom is olyan gyerekekkel, akiket ez érint.

Azt kellene megértenetek, hogy azok a gyerekek rosszul vannak! A kilátásaik is rosszak, a java része pár év múlva itt fog sopánkodni a gyk-n, hogy mit kezdjen az életével. És nem a ma hétéves Jenőkék a hibásak ebben, hanem a szüleik.

Értem, hogy nem tetszik. Nekem sem. De mivel Jenőke nem tud felszólalni az ügyben, a felnőtteknek kell megtenniük.

Megígérem, hogy utoljára mondom: tudom, hogy kényelmesebb a kétévest letenni a tévé elé, mert akkor kussol a nyomorult. De ezzel olyan, természetellenes és brutál ingercsomagot kap az idegrendszere és a kialakulóban lévő elméje, ami teljesen ellene megy a fejlődésnek, és bizonyítottan ártalmas.

Én is szívesen írok ódákat az anyai szeretetről, mert csodálatos történeteket láttam, de ez most nem az a helyzet. A szeretet és a jószándék teljesen tartalmatlan, ha nem párosul hozzá józan ész és felelősségtudat.

17-es ha tanultad, akkor tudod, hogy egy mobil a finom motorikus mozgásokat is fejleszti ha forgatja nézi, mert nem hinném, hogy fel tudja oldani a zárat, és elkezd majd játszani rajta Farmville 2-t :D, mert akkor zseni kocka gyerek lenne. Az hogy megnyugtatja a mobil az miért baj, hogy a kezébe adja az anyuka? Valószínűleg a metro zaja és az emberek zajára érzékeny még, és ha van egy tárgy egy biztos pont amit tarthat, az megnyugtatja, te se kínlódtatnád a gyereked ha tudnád, hogy a plüss kukaca nyugtatja meg, hanem odaadnád neki, ennek a kisgyereknek a mobil jelenti ugyanezt.

De neked a pontozás és lenézés a lényeges sajnos hiába írod, hogy nem, és nem az emberség, hogy meglasd attol, hogy valaki tv-zet és mobil volt a kezébe, vagy a technologia mindig is része volt az életének gyerekkorától fogva, az csakis buta ember lesz, de előbb rájönne vészhelyzetben, hogy mit kell csinálni egy technológiai üzemben, mint te aki szerint, akinek a gyereke a felsoroltak közül valamelyiket művelte az lusta disznó lesz és világ szégyene az ilyen szülő. Mond csak mi újság a házad táján?

Egyébként az interaktív tanulásról, és az élmény pedagógiáról is kellett tanulnod, és ugye napi szinten használod te is a tv-t vagy az internetet vagy a digitális táblát vagy lehetne sorolni a tanórádon amennyiben tanító vagy, de valószínűleg óvodapedagógus vagy, mivel az 1-3 évet írtad, bár utána is vannak nagyon fontos szakaszok, de mindegy is.

Ez szerintem inkább a másik lenézése nálad, és amúgy rád férne egy éves szakmai pihenő, mert az a pedagógus aki dühös és frusztrált, az majd egy jó szándékú tv-t kedvelő de értelmes dolgokat néző gyereken fogja levezetni a frusztrációját, és utána miattad az a gyerek lelkileg sérülni fog, de attól még évekkel később lehet neki köszönheted majd egy olyan technológiai alkalmazás kifejlesztését, ami az életedet menti meg majd.

Amúgy nem mellesleg te is ugyanazt csinálod, mert a frusztrációdat ismeretlen embereken próbálod levezetni.

Tudod mi a leginkább szomorú, hogy úgy ítélkezel, mint ember, és most nem jelzem a szakmád, mert minek, azzal együtt még szomorúbb lenne, ha ezt jelezném, szóval anélkül ítélkezel, hogy ismernéd őket és nem tudsz róluk semmit. Ez jellemző egy bizonyos rétegre szociológiailag. Oh hát igen a csoport és az egyén kapcsolatáról is kellett tanulnod.

Pl. a kisgyerekről a metron. Lehet neki az a mobil azért olyan fontos, mert egyik szülője éppen hosszabb úton van munka miatt, és videochatelni szoktak, és a gyerek csak azt látta, hogy az a valami megjeleníti a szülőjét. Pl.

Vannak ilyen videók javaslom, de csak tanács, hogy nézz ilyen videókat, mint pl. ezek:

https://www.youtube.com/watch?v=4lyBYNX3Qvw

Szomorú, hogy pedagógusként ilyen válaszokat írsz.

Üdv egy tanító diplomás, de nem pályán lévő technológiát és digitális dolgokat tanuló ember, ja és igen én is tv-ztem gyerekkoromba, és Commodore 64-es számítógépünk is volt méghozzá külföldről. Megtanultam több mindent ezeknek köszönhetően.

Oh, és igen én a lusta disznó szociológiai kategóriába tartoztam gyerekként, de ezek alapján most is a te nézőpontocskád szerint, de nem érdekel inkább legyek a garfield kategóriába. Tudod a kényelem mögötti tudás bizony felbecsülhetetlenül értékes lehet. Ha ismeri a másikat, és nem úgy ítélkezik, hogy nem is ismeri, mert akkor nem látja meg az értékeket ami bővelkedik az egyénben.

"De fogjátok fel úgy, hogy azoknak a pedagógusoknak az elfojtott dühe vagyok, akik minden nap átélik a "gyerekanyag" romlását. Akik már a nagycsoportosoknak sem tudnak egy négysoros anyák napi verset megtanítani. Vagy akiknek a tanítói munkáját iszonyúan megnehezítik a kezelhetetlen gyerekek. A fejlesztő pedagógusokét, akik szélmalomharcot vívnak a jelenség ellen, mert heti néhány foglalkozással képtelenek érdemi eredményt elérni a mindennapi képernyőőrülettel szemben."

A többit nem idézném, egyetlen egy szó miatt idéztem amit borzasztóan szomorú olvasni.

Nekem erről amiket itt írtál ez a szám jutott eszembe:

https://www.youtube.com/watch?v=YR5ApYxkU-U

"gyerekanyag" szégyen, hogy neked nagy üzemet jelent a szakmád, és nem élő, érző, lelkileg értékes gyereket külön külön egyesével, egyéniségeket. Szomorú, de nagyon nagyon.

Amúgy meg az egyiknek se jut eszébe, hogy vannak gyerekek akik így tanulnak gyorsabban, miért nem használjátok ezeket az eszközöket a tanításukhoz, pl. egy vers megtanításához, már vannak olyan videók a youtube-on ahol mondókák is vannak, és lehet pont azt a mondókát kéne megtanulniuk. Kreatívitás és EQ az hol van?

Az a baj, kedves 17-es válaszoló (meg még nem tudom, hány választ írt ő), hogy egy nagyon összetett problémát leszűkítesz egyetlen tényezőre, ráadásul süt rólad a lenézés, ami a tapasztalataim alapján sajnos általános a pedagógusok és egyéb gyerekekkel foglalkozó szakemberek között, és ez rettenetes. A ti feladatotok az lenne, hogy segítsétek, támogassátok és kiegészítsétek a szülőket, nem az, hogy lenézzetek, kioktassatok, és abszolút ne tekintsetek partnernek minket. Nem te vagy az egyetlen, aki így áll hozzá, és álltam a másik oldalon is, amikor óvodában dolgoztam, szóval tudom, hogy amit mi szülőként ebből észlelünk, az a jéghegy csúcsa, és nagyon nem szeretnénk hallani, mik mennek rólunk a tanáriban vagy a közös kávézások közben.

Az én környezetemben minden gyerek képernyőzik, de egyetlen durván függő kisfiút ismerek. Ő az elmúlt egy évben tényleg rákapott arra, hogy napi 12 órában nyomja, és tudod miért? Mert a "lusta disznó" anyja, ahelyett, hogy neki tartott volna fejlesztő foglalkozásokat, inkább 12-24 órás műszakokat nyomott le a Covid-osztályon, mint orvos, utána hazaérve pedig semmi mást nem tudott, csak aludni. Lehet ezért elítélni, de ki tudja, nem ő mentette-e meg a te valamelyik szeretted életét is. Neki is elő mernéd ezt így adni? bele mernéd mondani a szemébe, hogy rossz anya? (Off: a gyerek bizonyítványa így is kitűnő lett, szóval nem, nem lett debil).