Milyen a jó, elég jó anya, mik miket csinál, mik a "feladatai" a gyerekkel kapcsolatban, ismérvei az első kb 14 évben?

Az első három év a döntő. Az elég jó szülők a lehető legszorosabb kapcsolatban vannak a gyerekkel ezidőtájt. Minél több ölbeli babajáték, éneklés, mondókázás - nulla képernyő, nulla gépzene. Az elég jó anyu ha lehet, akkor szoptat, elég jó apu meg támogatja elég jó anyut a mlliónyi szirszar feladat közt, hogy legyen ideje és lelkiereje babázni. Az elég jó, ha babahordozóban vagy kendőben közlekedik a baba az első időkben. Az is elég jó, ha a baba jól érzi magát, nincs letéve, foglalkoztatva van, és ezt nem egy motoros szék oldja meg, hanem a szülei. Az idegrendszeri és mozgásfejlődés fontos... Elég jó anyu eljár a környéken babás foglalkozásokra, tornáznak, mozognak, sétálnak sokat és baba-mamaként is, s apuval is átélik a kisgyerekkori csodákat együtt.

Más megközelítésből: aki tévézteti, képernyőzteti a babáját, az elég rossz szülő. :)

Aki hagyja hogy gyerek legyen de ugyanakkor minel elobb megtanitja onallosagra, nem félti túl, őszinte vele minden helyzetben, hagyja, hogy az legyen ami csak szeretne, megtanít neki mindent ami a megélhetéshez szükséges és mindezt kreatívan és játszva. Annak örül ha boldog, lehetőséget és támogatást ad arra hogy megvalósíthassa a vágyait, álmait ha teheti anyagilag, ha nem akkor manapság egyszerűbben megtalalja az utat hogy pl. Az legyen a gyerek ami lenni szeretne es nem kell lemondania rola, itt tanulmanyokra ertem. Ha valamilyen keszseg targyat nem tud, akkor segit a tanulasban, a napi tanulasi rutin kialakitasaban. Ha a gyerek onbizalom hianyos akkor addig biztatja lathato vagy lathatatlan modon mig el nem kezd azon az uton jarni. Ertsd pl. egyetemre pont gyujtes ami azt jelenti hogy mar a nehezebb targy tanulasaval, de ami szukseges a pontokhoz elkezdi tanulni akkor mire odakerul minden sikerul illetve olyan helyekre mennek nyaralni vagy kirándulni, ahol azt a szakmat latja a gyerek a gyakorlatban is, beszél abban a szakmaban dolgozokkal hogy hagy menjen oda önkenteskedni illetve olyan könyveket vesz neki alkalmadtán nagyobb ünnepeken, ha nem telik rá vagy régi online tankönyvtárból ahonnan ingyen le lehez tölteni, kinyomtatja neki, ha van nyomtató gépe, vagy megmutatja neki online, ha nem lehet letölteni, ami majd az ottani tanulmányokban segítik.

Akkor is ösztönzi de elfogadja hogy fél vagy bizonyos okok miatt abban a helyzetben azt mondja nem gyűjtöm a pontokat az egyetemhez. Egy jó szülő az okokat is tudja hogy miért nem és ezt tudja is hogy oldja fel kreativ módon és nem keseríti el, hanem úgy fogja fel, hogy húú ez nagyon jó, nagyon jó gyerekem van és annál nagyobb motívációként fogja fel, mert tudja, ismeri a gyerekét viccesen fogalmazva úgy fogja fel ezt a blokkot, mint egy fantasy farmos játékban, hogy ahhoz hogy ezt a teruletet feloldjam szükséges x alma és szukseges x epulet alkoto elem es szukseges x noveny es stb es stb.

Marmint ezzel csak azt akartam irni hogy egy jo szulo nem elkeseredik hogy a gyereke amire vagyik megsem akarja megsem kezd el lépdelni azon az úton, hanem ismeri és tudja hogy vannak blokkjai ami miatt ezt mondja es azt is tudja mik ezek a blokkok es először ezeket oldja fel, de közben azért bepróbálkozik a pont gyűjto játékkal kreatív tanulassal segítve vagy segit neki kreatívan megérteni a saját blokkját, ami akadályozza.

Tanulmanyokon kivul segit neki ha introvertalt tipus pl. már gyerekként elviszi pl. egy befogadó sport közösségbe. Ezzel nem csak a szocializacióban segit de a vágya megvalósításában ha ahhoz a munkához jó kondi kell, és a testet is edzi egészséges életre neveli. És lehetne sorolni több mindent a táplálkozástól a napi rutinig. Egy jó szülő érezteti hogy nagyon szereti a gyerekét, egyszerre szülő és jóbarát, de ugyanakkor határozottan nyugodtan következetes és kreatív. Egy jó szülő mindent tud a gyerekéről és van mikor a rezdüléséből is tudja anélkül, hogy mondaná. Egy mondatban.