Miért bántanak minket a szüleim?

Egyre depressziósabb vagyok, és folyamatos sírás kerülget az itthoni frusztráció miatt.

Anno meggyőztek a szüleim hogy lakjunk itt, aztán egyszer elkezdődött minden rossz lenni, viták bántások, engem is a kislányomat is és a páromat is aki csak egész héten másfél napot van itthon. Vettünk egy házat mert kezdtünk beleőrülni, de sajnos még jó néhány dolgot kell megcsinálni rajta hogy be lehessen költözni.

Ha a párom csinálja a házat az a baj hogy elmegy hogy ne a gyerekkel legyen, amikor egésznap programoztak a kislányunkkal az volt a baj hogy miért nem itthon dolgozik, ha itthon dolgozik miért azt csinálja, amit csinál minden rossz.

Már ott tartunk délután 4kor már be kellett jöjjünk a házba mert az udvaron a kislányom játszik a cicával, rollerezik, locsolja a virágokat és nincs egy perc csend mert beszélni is szeret. Alig merek mosni, mert szóvá teszi hogy miattam sok a víz díj, mert a párom ruháját is kimosom heti 1szer ráadásul haza jön pancsikálni, hozzáteszem 5 perc alatt letusol, nem folyasszuk a vizet őrült módjára, arról nem beszélve hogy fizetem a ház egész számláját mert nincs külön óra semmihez, hiába is vagyunk valamennyire elkülönítve lakás szempontjából.

Nagyon nem bírom. Ma délutántól az a tervem hogy játszóterre megyünk és ott leszünk amíg tudunk hogy ne legyen probléma. De egyszerűen sírni tudnék. Aláírom biztosan nem vagyunk hibátlanok, de nem gondolnám hogy lehetetlenség velünk együtt élni mert a lehető legjobban próbálunk alkalmazkodni. Úgy érzem hogy egyre forr a feszültség és próbálok nyelni, mindent végig hallgatni és bólogatni de ez a feszültség úgy érzem kihat a kislányomra is mert pár napja elég sűrűn megemelem a hangom