Milyen lehet egy szülőpárnak úgy megöregedni, hogy hiába vannak felnőtt, javakorabeli gyerekeik, ennek ellenére egyetlen unokájuk sincsen? Nem ciki a barátok, rokonok előtt?

Amit én látok: egy réteg 'élni' akar, ivászat, kirándulás, utazás, autózás, pénzköltés, nagy TV nagy hifi jó ruhák stb. Mutatni hogy 'vagy valaki', hedonista élet, éljünk a mának, stb. Itt nem lesz gyerekvállalási kedv, az életszemléletükkel és életmódjukkal nem összeegyeztethető.

Van egy réteg, aki ugyanez, csak 'megkomolyodik', talál egy olyan párt, akivel úgy érzi leélné a maradék életét, de kell lakás kocsi sokminden, gyerek még ne majd talán...

Harmadik réteg: felépit / elér egy életszinvonalat, amibe majd belefér a gyerek is.

Negyedik réteg: (főleg nők ilyenek) mindenáron gyerek(ek) aztán nem lehet másról beszélni velük csak a gyerekükről, eltávolodnak a normális emberektől mert túltolják az életükben a 'minden a gyerek körül forog' feelinget. Ezek vesztik el a barátaik, néhány hasonlóan elvetemült szülővel járnak össze, aztán ha kirepülnek a gyerekek kiüresdik az életük.

Vannak akik a sok gyerekek utáni kedvezmény/támogatás miatt vállalnak gyereket, aztán vagy jól kezeleik a szitut vagy nem.

Valamint a fentei alap rétegek keverednek. Alapból a mai világ a pénzköltésről szól, ebbe sok embernek nem fér bele a gyerek.

Jó ha van, de ha emiatt tönkremennek életek akkor nem éri meg, csak az vállaljon gyereket aki tud is foglalkozni vele. Lemondással jár, nem kell a legújabb kocsi nem kell a legújabb TV, legújabb laptop, szeretet legyen a családban az többet ér.

Összegezve ne a szülő döntse már el, hogy a gyereke mikor vállaljon gyereket. Majd eldöntik, lehet hogy soha lehet hogy egyszer majd...