Én vagyok a rossz 'gyerek' vagy ezt ti sem tudnátok elviselni?
Röviden az előzmèny annyi, hogy apukám meghalt mèg tini koromban. Aztán rá pár évre anyukám talált egy társat magának, én pedig egyetem után hazaköltöztem. Találtam munkát amit itthonról vègezhetek és az volt a terv, hogy amíg nem gyűjtünk pénzt saját lakásra addig itt fogok lakni. Nem láttam értelmét annak, hogy pár km-vel arrébb költözzek és csomó pénz elmenjen az albèrletre. Pláne úgy, hogy anyukám nagyrészt már az èlettarsánál lakik. Heti 1-2 napra jön haza de ennyit sem bírunk ki anélkül, hogy ordibáljunk egymásra.
Anyukám mindig is vezér alkat volt, az kellett legyen amit és ahogy ő kitalált, de reméltem hogy mivel már 24 leszek elfogadja és tiszteletben tartja, hogy felnőtt vagyok...
Hazajön és teljesen felboritja az addigi rutinom, "készülj mert mindjárt megyünk X helyre". "Jössz velem burgonyát szedni". (Mindig nagyon sok zöldséget tesz el, ezeket gondozni jár haza) Nekem megvan a kis programom, dolgozok, főzök állataimmal foglalkozom, jelenleg nem szeretnék gazdálkodni. Ha azt mondom neki nem megyek mert nem èrek rá, akkor azzal jön hogy persze csak kifogások, csak lusta vagyok, nem akarok segíteni neki.
Ha ellenkezek akkor manipulál azzal hogy" miattad is csinálom, hiába dolgozok annyit ha te ilyen hálátlan vagy" pedig közöltem vele már rég,hogy nekem nem kell csináljon ilyesmit , sőt semmit sem csak nyugodtan lakhassak már a házban. Megcsinálok mindent amire szükségem van.
Ő folyton pörög és ha én nem teszem ezt akkor letol, elvárja hogy engedelmeskedjek mindenben.
Kicsi a szobám ezèrt több dolgomat is az egyik nem használt ágyra pakoltam, S most megkaptam hogy "mire visszajövök innen mindent pakolj el" tehát a saját szobámban sem élhetek nyugodtan.
Persze ha valami nem úgy történik ahogy ő akarta akkor egész nap jön a csapkodás, csúnyán nèzès, mártírkodás.
Már eljutottam arra a szintre, hogy átmegyek idegbetegbe azokon a napokon mikor itthon van. Legszívesebben olyankor itthon sem lennèk, de nem tehetem meg illetve ha elmegyek akkor "biztos azért mész el mert én jöttem,igaz!?".
Kb ott tartok, hogy ezért a heti két napért elfogok költözni mèg ha üresen is fog állni majd a ház... A dolgaim is rendszeresen elpakolja, sosem ott találom meg ahová tettem.
Érdekelne a vèlemènyetek, hogy normális amit csinál és tényleg én vagyok ennyire rossz?
Normális, legalábbis abban az értelemben, hogy nagyon gyakori. De életvitel szempontjából a legkevésbé sem.
Te is tudod: az van, hogy egy taknyos gyerek vagy, és anyád majd dönt a napirendedről. Legalábbis szerinte. A tulajdona vagy, és az is maradsz a szemében.
Két lehetőséged van: vagy költözöl, ami kiadás, de állandó nyugalom, vagy maradsz, amivel spórolsz, de sosem fog békén hagyni. Lehetne egy harmadik út is, vagyis hogy maradsz, de teljesen figyelmen kívül hagyod, de ez szinte lehetetlen. Talán egy negyedik is: beszélsz vele. Elmondod neki, hogy nem csicskáztathat, nem oszthatja be az idődet, legjobb esetben is csak kérhet, de szerintem ez se fog vezetni semmire.
Nem írtad, milyen idös vagy, meg dolgozol-e vagy tanulsz (az írásod alapjan inkább középiskolásnak saccolnálak, de egyebek miatt meg idösebbnek kellene lenned), de ha ingyen laksz valahol akkor azért elvárható, hogy valamit tegyél is cserébe.
Ha nem tetszik, akkor meg költözz el.
Köszönöm a választ!
Az kimaradt, mert féltem hogy túl hosszú lesz de számtalanszor beszéltünk már erről. legalábbis én, de süket fülekre talált. Próbáltam kedvesen, próbáltam durván is mondani, hogy nem oszthatja be az időmet és van saját èletem. Ebből mindig sèrtődès, zsörtölődès, "csak lusta vagy", "mert te csak feküdni akarsz mindig" jött. Olyan is volt, hogy menni akartam mert megbeszèltem valakivel a találkát de neki èpp dolga volt, és konkrètan kijelentette, hogy nem megyek sehova. Nyilván figyelmen kívül hagytam és elmentem, de utána egész nap csúnyán nèzett és durván beszélt velem. Tehát ha nem törődök vele az is képes egész napra lehúzni engem és annyira stresszelni, hogy egész nap kivagyok...
A másik dolog, hogy ő nem szeretnè, ha elköltöznèk:)) ez a vicces pedig úgy tűnhet hogy nem szereti ha itt lakom (5.válaszoló)
Gondozom a virágait amíg távol van illetve van pár szárnyas állata, azokat is. Ha van időm és kedvem nyilván segitek neki a kertben is, de nem mindig amikor ő parancsolja(mert nem szépen kér, már akkor több kedvem lenne hozzá) hanem kijelenti mit kell csináljak és mikor.
Nos, mivel te úgy döntöttél, hogy továbbra sem felelős felnőttként, hanem kitartott kisgyerekként akarsz élni, törődj bele, hogy akként is fognak veled bánni.
Ha szépen a saját lábadra állnál, akkor nem kellene ezt elviselned. Így viszont kénytelen leszel!
Köszönöm a válaszokat, azokat kevésbé akik a téma mellè beszèlnek:))
Kikèrem magamnak a kitartott kisgyerek jelzőt. Senki nem kell engem kitartson, van saját keresetem és évek óta nem kértem senkitől pénzt sem bármi mást. Úgy látszik itt mindenki más házába költözne mèg akkor is ha örökölt egy kis részt a szülői házból is...na de mindegy nem ez volt a kérdés. És az sem hogy mennyi joga van anyumnak vagy nekem itt lenni, nyilván az övè inkább ,én ezt nem is firtatom, semmi bajom vele. A kérdés a kettőnk közötti viszonyra irányult és ahogyan viselkedik velem mikor együtt vagyunk, köszi annak aki ezt megèrtette.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!