Érezted úgy, hogy a szülői ház, ahol élsz/éltél, nem a meleg otthon, hanem csak egy hely, ahol éppen vagy?
Hogy a ház, amiben élsz, nem otthon, ahova bármikor visszamehetsz, hanem egy olyan hely, ahol megtűrnek, de alig várják, hogy eltűnj, mert csak egy éhes száj vagy? Én így éreztem.
Sokszor éreztetve volt az is, hogy "ide ne hozz senkit, mert útban van nekünk". Egy barátot se, mert meg kell kínálni valamivel, meg kerülgetni kell, nem lehet hangosan böfögni/fingani/alsóban szaladgálni.
Ebédre se megyünk újabban ferjemmel, mert nem akarunk gondot okozni.
Van egy egészséges szint, amikor a családtagok alkalmazkodnak egymáshoz. A ház amiben éltem ez nem nagyon volt, inkább olyan megtűrtnek éreztem magam, valakinek, akit törvényileg el kell látni, mert nincs más választás. Inkább én alkalmazkodtam, folyamatosan azt éreztem, hogy nem az én házam. Jogilag így is van, de mégiscsak a gyerekük vagyok.
Érezte ezt már más is?
Kérdező, ez tényleg nagyon szomorú. :(
Próbálj olyan családot, olyan körülményeket kialakítani, hogy a saját családodban NE ez legyen. Hanem olyan hely, ahová a gyerekeid bármikor, bárkivel odajöhetnek.
Minden nap ezt érzem.
A covid miatt elvesztettük az albérletünket párommal ezért apu felajánlotta hogy jöjjünk hozzá. De minden egyes alkalommal ha iszik akkor megkapom hogy takarodjak inkább anyámhoz, vagy a híd alá.
Alig várom, hogy végre találjunk valami albérletet.
Jó neked utolsó.
Nálunk inkább inkább ez a mennyél már el innen, mikor mész már elv volt.
Többiek, sajnálom hogy ti is ilyen életbe keveredtetek. Bár ne lenne ilyen és mindenki az idili családban nevelkedne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!