Hogy lehet fiatalon elfogadni, hogy mindkét szülőm beteg?

Tudom, lerágott csont, de egy pszichológus biztos tudna segíteni a fájdalmad enyhítésében. Kitartást!

Anyukád az intézményben jobb helyen van, hidd el. Ezer százalék, hogy nem szeretné, ha a terhedre lenne és hogy őt ápold. Képzeld magad a helyébe - te se szeretnéd azt, hogy ygereked a saját élete helyett veled "szenvedne", téged ápolna. Én legalábbis biztos utálnám, már a gondolattól is rosszul vagyok.

Próbálj ne bűntudatot érezni, hidd el, szüleid is ezt szeretnék.

Ha szorongok és befeszülök, akkor az segít, hogy kisírom magamat, ha pedig tudok erőt venni magamon, akkor jógázok, ami nagyon sokat segít. Vigyázz az egészségedre, azzal tudsz a párodnak is segíteni, mert ő meg biztos, hogy miattad aggódik. Igyál napi 1,5 l vizet, teázz, egyél normálisan és ne feszülj be, engedd ki az érzéseidet, mert ha betartod csak rosszabb lesz. Beszélj sokat erről pároddal, vagy tényleg egy pszichológussal vagy parapszichológussal, esetleg természegyógyásszal, ha nyitottabb vagy. És barátaiddal is ebszélhetsz erről nyugodtan sírd ki magad a vállukon. Nehéz ez és meg kell engedned magadnak, hogy szomorú legyél annak érdekében, hogy majd boldog is lehess. Egyik a másik nélkül nincs.