Elég rossz a kapcsolatom a szüleimmel .Javulni fog ez idővel?

#11: na pont erre céloztam az előbb...

De látod, van itt okoskodó, aki azt írja majd, hogy te is biztos állástalan pszichológus vagy, és irigykedsz... :-D :-D :-D

Szerintem maximálisan etikátlan egy ilyen távdiagnózis, ha nyilvánosságra kerülne, tuti ki is átkoznák a szakmából!

Attól függ, mennyire van elborulva az agyuk. Apám alkoholista és narcisztikus volt míg anyámmal együtt voltak. Mikor 17 voltam, elváltak,én egyéb okok miatt apámnál maradtam, de nagyon nehéz volt, napi veszekedések, kiátkozás, ne jöjjek haza stb. 21 évesen elköltöztem és utána valahogy minden rendbe jött. Még apám is mondja, hogy mennyire szeret végr egyedül élni. Már nem is iszik szinte semennyit, nem veszekszünk, teljesen jól lehet vele bezélgetni és még az alkoholizmusáról is(pedig régen foggal körömmel tagadta, hogy ő az lenne). Anyámnak is van egy kevés problémája - ő a tipikus érzelmi zsaroló, függő személyiség, de vele jó a kapcsolatom, és próbálom kezelni, ha zsarolna vagy bűntudatot akarna ébreszteni.

De visszatérve a kérdésre: soha nem gondoltam volna, hogy apámmal valaha is ilyen lesz a kapcsolatom. Szóval semmi sem lehetetlen, de a pszichológus fog tudni segíteni, ha mégse...