Hogyan tudnám szeretni az apámat?

"#Ezt már hallottam mástól is... De ez mire lenne jó édesanyámnak? Ő választotta apámat." Azzal, hogy maga mellé állít, rokonszenvet, sajnálatot, megértést, akar szerezni. De ez hazugság, mert ő választotta, és ő választotta a vele maradást is, és a pszichológus segítség nem kérést is.

Neked semmi kötelességed az anyádat ebben a dologban pátyolgatni, egyetérteni vele. Hovatovább ne is tedd, mert ez nem a te "küldetésed".

Nekem is hallgatnom kellett anyám - hálisten nem túl gyakori, de olyankor bőgéssel dramatizált - sirámait, ami csak 38 éves korom környékén esett le, hogy mennyire megrontotta a kapcsolatot az amúgy érzelmi analfabéta apámmal.

Ez a levegővétel dolog már nem nem-szeretet, hanem az útálat eleje. Gondolkozz el azon, hogy ebből mennyi a saját döntésed, értékelésed, és mennyi az anyád befolyása. Ez segít az apáddal való viszonyt kicsit normalizálni.

Házasságra lépni csak a rózsaszín köd legalább részleges elmúltával szabad olyan emberrel, akivel az értékek azonosak, de legalábbis passzolnak. Ebben nem számít, hogy szóban mit vall az ember, hanem csak az, miért tesz is. Ez alaphangon 1 év, de inkább több együttélést jelent, lehetőleg kettesben, ahol nincs "villámhárító", de egymásrautaltság igen.

Anyámék is passzoltak szóban, de tettekben apám nem volt erős.