Anyukám terhes és nem tudom mi töténik Ma mondta el nekem és az a helyzet hogy nem szeretem annyira a kisbabákat és félek hogy utána minden megváltozik anyumék a válaszom várják hogy én mit szeretnék de nem tudom, valahol akarok is egy tesót de nem?

Biztosan kicsit kevesebb figyelem fog rád irányulni, de mivel gondolom legalább már kamaszodsz, te magad is kevesebbet fogsz igényelni. Mire felnőtt leszel még 2-6(?) év, ezzel szemben a testvéred utána még évtizedekig, amikor 30-50-60 éves leszel is a testvéred lesz. Ez egy jó dolog, hidd el. Ha már ennyire "belevonnak" a döntésbe, mondd el nyugodtan anyukádnak a félelmeidet, hogy aggódsz, hogy minden megváltozik, és akkor biztos még jobban fog vigyázni, hogy ne sérülj. Azt szokták ilyenkor tanácsolni a szülőknek, hogy az idősebb gyereket csak annyira vonják be, amennyire szeretne bevonódni, ne erőltessék, valamint ne felejtsenek el közös időt tölteni az idősebb gyerekkel se, ne mindig a kicsihez kelljen alkalmazkodni.

A páromnak amúgy két sokkal kisebb testvére van, neki a szülei kifejezetten rosszul is kezelték a kérdést, mégis nagyon szereti a testvéreit, és nagyon várja, hogy ahogy egyre önállóbbak és felnőttebbek lesznek, "közelebb" legyenek korban.

Még jó, hogy az ő dolguk és döntésük. Vagy ha azt mondod, nem akarod, akkor elveteti?

Amíg nem te leszel a pesztra nem sok dolgod lesz a gyerekkel.

Én 17 voltam, amikor anyám benyögte, hogy terhes. Igaz, nem kérdezte meg, hogy vállalom e, de a baba születése után gyakorlatilag én voltam az anyja a picinek. Ő eljárkált dolgozgatni, szomszédolni, én meg a pár hetes /hónapos babát láttam el, mert anyám 'fáradt', pihenni akar. Volt olyan is, amikor egyszerűen nem tudtam megnyugtatni a síró újszülöttet, úgy ordítottam anyámmal, hogy jöjjön már haza mert sír a baba! Később én voltam, aki rohantam a bölcsibe suli után.

Most, hogy 26 éves vagyok, egyáltalán nem akarok gyereket. Valószínűleg én nem az anyai érzéseket, tehát nem az anya szerepet éltem át (hiszen nem én szültem) hanem a pótanya szerep jutott rám, de az aztán kínszenvedés volt. Gyanítom, ha elsőre a saját gyerekemmel élem meg ezeket először, nem lett volna ennyire gyötrelmes. Természetesen szeretem a tesóm, segítem ahol tudom, hiszen nem tehet róla, hogy megszületett, de egyértelműen tönkretette a fiatal koromat. Nem voltak barátaim, nem jarhattam sehova suli után, mert a tesómra kellett vigyázni.

Remélem a te édesanyád normális, és nem neked akarja szülni azt a pici babát.

tőlem is megkérdezték 13 éves koromban, mondtam hogy nem akarok

persze egyből jött a sírás hogy mekkora szemét vagyok mert elrontom az örömüket

A felhasználónak nem tudunk üzenetet továbbítani

(nincs ilyen felhasználó vagy már törölte regisztrációját vagy letiltásra került a fiókja)!