Mely nyelvekre tanítanád a gyermeked?

Azt én is írtam, hogy mindenki csak egy adott nyelven beszélne hozzá és tőlünk is csak egy közös nyelvet hallana, amin társalognánk. A férjem szakember, a megvalósítási része nem kérdés.

Nem akarom szabotálni a gyerek-nagyszülő viszonyt,erről szó sincs. Ez azért elég durva megjegyzés volt. Én 16 évesen jöttem el Magyarországról (nyilván más felnőtthöz kerültem a rokonságból,de ebbe most ne menjünk bele), most 32 vagyok, nem érzek már érzelmi kötődést a nyelvhez, aztán lehet ott van az, csak nagyon "el van nyomva". Én hol finnül, hol németül gondolkodom, így is álmodom, úgy érzem magyarnak már csak papíron vagyok mondható. 16 éven keresztül szinte csak nyaranta használtam a magyar nyelvet, eleinte nagyon hiányzott meg minden, de aztán átálltam. Egyszerűen más lett a prioritás, hiába éltem 16 évet Magyarországon, a másik 16-ot már nem ott éltem, a fiatal felnőttkorom nem ott kezdtem, nem ott voltam szerelmes, nem ott lett meg az első munkahelyem, még barátaim se nagyon voltak ott, az első igazi barátnőm is külföldön szereztem, azóta is jóban vagyunk. Egyébként ő egy ausztrál angol nyelv és irodalom tanárnő, tőle nagyon jól tanulhatna angolt az iskolán kívül. A franciát pedig gyakorolhatná a francia barátnőmmel, később az iskolában egyébként is oktatnák, igaz azt csak gimnáziumban. Bár az is szóba jött, hogy legyen az angol az egyik nyelv, amin kommunikálnánk vele, de egyelőre csak nagyon elméleti szinten jött ez elő.

A szüleimmel jó a kapcsolatom, így ha megtanítanám a gyerekem magyarra, akkor főleg miattuk. De azzal is számolni kell,hogy ők már nagyon idősek, lehet a gyerek első néhány évét élik csak meg. Azért nagyon reménykedem benne, hogy még sokáig köztünk maradnak.

Ha a szüleim nem lennének, akkor viszont csak nagyon ritkán járnánk Magyarországra. Így is mindig gondba voltunk, hogy más országoktól kellett elvenni az időt, hogy visszalátogassunk. Nem azt mondom, ott is jó, de már a férjem is viszonylag jól megismertem az alatt a 16 év alatt az országot, mióta ismerem.

Néha azonban eszembe jut, hogy mégiscsak az anyanyelvem, lehet azt kellene neki megtanítani elsősorban.

Ezen még elég sokáig kell gondolkodni, elég nehéz dönteni, lehet másnak evidens lenne, de mint mondtam én érzelmileg nem kötődöm a nyelvhez, hasznosnak se találom, ezért merült fel bennem. Nyilván, aki minden szabadságát Magyarországon tölteni, nehéz elszakadnia és imádja az országot, annak evidens, hogy megtanítja magyarul is.

Tegnap arra jutottunk a férjemmel, hogy az lenne a legjobb, ha mi közösen finnül beszélgetnénk, mert így ha vendégek jönnek, vagy vendégségbe megyünk akkor nagy lesz a kavarodás. Az anyja így is nehezményezte mikor közösen németül beszélgettünk. Mondjuk ebben én semmi kivetnivalót nem találok.

Ő svédül beszélne a gyerekhez, én pedig vagy magyarul vagy németül vagy angolul. Neki a svéd nagyon jól megy, anyanyelve, le is doktorált belőle, én magyarból már nem vagyok olyan választékos, de az az anyanyelvem, németül nagyon választékos vagyok, de még se az anyanyelvem. Az angolt meg viszonylag későn tanultam meg, de megugorom a C2-es szintet, a munkámban is használom naponta, a barátnőmmel is.

Én nem nehezményezem soha, ha más olyan nyelven beszél, amit nem értek. Nyilván a társaságról nem beszélünk, csak a saját személyes dolgainkat beszéljük meg a mi közös nyelvünkön. Pl. ha valami fontos eszembe jut közben.

Pont ez az, hogy gyerekként ez nem kényszer, beleszületik a többnyelvűségbe, később már az iskolában érezheti kényszernek a kötelező nyelveket, de ami kötelező az kötelező, ezzel nem lehet mit kezdeni. Ráadásul mindketten szívesen tanultunk nyelveket, kétlem, hogy a gyerek pont a mi ellentétünk lesz.

Azért én még emlékszem, mikor ide jöttem évekig csak napi 8 órában nyelvtanfolyamra jártam, felnőttként már nem olyan nagyon könnyű nyelveket tanulni, pláne magas szinten. Nyilván x nyelv után már könnyebb valamivel a rutin miatt. Nekem éveket vett el a nyelvtanulás az életemből, nem bánom, mert hasznos volt, de az alatt, ha már az egyetemen lehettem volna, vagy a karrierem építgethettem volna, sokkal előbbre tartanék manapság és lehet 25 évesen vállaltam volna gyereket. Mondjuk így legalább több az élettapasztalatom.