Szégyellnem kéne magam, amiért gyárban dolgozok?

23 éves lány vagyok és van 2 szakmám, illetve a 2. megszerzése után elkezdtem az egyetemet, de végül nem fejeztem be. Ezután elkezdtem munkát keresni, de a járvány miatt nem találtam munkát, pedig beadtam mindenféle álláshirdetésre a jelentkezésem, még takarítónőnek is...A szüleimtől minden nap megkaptam, hogy egy semmirekellő, lusta here vagyok és nem hitték el, hogy hiába adom be mindenhova a jelentkezésem, sehonnan nem jeleznek vissza.

Ők amúgy még a 20. században élnek kb. és nem értették, hogy ma már nem úgy megy az álláskeresés, hogy sétálok az utcán és bemegyek random üzletekbe meg épületekbe azzal, hogy munkát keresek és adnak, hanem interneten kell jelentkezni kb. mindenhova és folyton b4szogattak, hogy üljek fel a buszra és járjam a várost, hogy hova vennének fel..🤦‍♀️ Aztán minden rokonnak mondogatták, hogy nem is keresek munkát, csak élősködök rajtuk, mert sose megyek el itthonról munkát keresni..

Végül felvettek egy gyárba, ami amúgy nem olyan rossz, nem az a sztereotipikus "gyár", fiatalos a légkör és eddig mindenki normálisnak tűnik, akivel találkoztam, szóval azt leszámítva, hogy fizikailag kicsit fárasztó maga a munka, amúgy egyáltalán nem olyan rossz hely.

A szüleim viszont (főleg az anyám) most amiatt szidnak kb. minden nap, hogy szerintük szégyen, hogy gyárba dolgozok, szerintük el kellett volna mennem 120 ezer nettóért kasszásnak a tőlünk 5 percre lévő Sparba (itt jelenleg 160.000 a fizetésem, plusz kapok kb. 20.000 ft caretériát).

Anyám gyakran mondogatja, hogy miattam már a házból is alig mer kimenni, mert a szomszédaink gyerekei egyetemre járnak és most nem tudja, mit mondjon majd nekik, ha kérdezik, én is járok-e még egyetemre, vagy mit csinálok..

Esküszöm, nem értem ezt a gondolkodást, eddig az volt a bajuk, hogy nem találtam munkát, de amikor egyszer felvesznek valahova, már az sem elég jó. Tényleg akkora szégyen gyárban dolgozni?