A családom életképtelennek gondol, mert nem vagyok orvos. Mit tegyek? (Hosszú lesz)

A nehézség, hogy az egész családom orvos, kivéve én. Anyum pedig úgy kezel, mint egy életképtelent. Például, ha be kell kísérni a nagymamámat a kórházba kontrollra, akkor közli, hogy ezt én nem tudom megtenni és odahívja a húgomat is.

Vagy valamiben segíteni kell, (mondjuk megnézni, hogy bevette-e a nagypapám a gyógyszereit), akkor sosem vagyok elég egyedül, ha más nézi meg, akkor rendben van, de ha én, akkor még valakit odaküld, hogy oké-e.

Egyszer pedig azt mondta, hogy nem hiszi, hogy belőlem vezető lesz, mert nem értek az irodai politikához. De én informatikus vagyok, nálunk pont írtják a politizálàs azon formáját, hogy mindig bólogassak, hogy a főnöknek igaza van ő a legokosabb. Apum egyszer fél órán át kiabált velem, hogy ne mondjam, hogy nincsenek protelciósok a tanszékeken, nézzem meg, hogy hol és annál a tanárnál csináljam én is a szakdogámat. (És amúgyis óriásit csalódott, hogy nem akarok phd-zni).

Mióta pedig többször belefutottam abba, hogy nem értettem a latin szóáradatot, ami kijött a száján, vagy mêg annyit meg is értettem, hogy mit jelent a latin szõveg csak azt nem, hogy orvosilag ez mit jelent, azóta teljesen fogyatékosként kezel.

Továbbá azt érzem, hogy kirekesztenek a családból. Most is hatosban (szüleim, tesómék, nagyszülők) terveznek családi nyaralást, amire nem hívtak. Két éve olyan időpontra rakták a nyaralást, hogy már nekünk máshol le volt foglalva, akkor sem tudtunk menni. Három éve a tesóm az unokatesómékkal közösen ment nyaralni, nem szóltak persze róla. Idén a tesóm lemondta és kb. "szabotálta" a közös nyaralást, mikor átszerveztem, hogy júliusban én is ott tudjak lenni, most hétvégén hallottam, hogy helyette erre a másikra mennek.

Egyszer-egyszer persze elmegy, meg véletlen, de azt érzem, hogy ez most már rendszeres.

Szerintetek mit lehetne csinálni, hogy jobb legyen a helyzet? Beszélni próbáltam mindenkivel, de a férjemen kívül mindenki azt állítja, hogy "csak én képzelem be", illetve a tesóm szokott még kialadni, mikor neki kell odajönnie mellettem, hogy "ezért teljesen felesleges volt neki is szabadságot kivennie, elég lettem volna én is".

Köszi, hogy elolvastad!