Miért kell apámnak állandóan igénytelennek neveznie és szapulnia? 19/l

Persze! Rengeteg hobbim van. Rajzolok képregényt, festek mikor van kedvem és vásznam hozzá, olvasok, történeteket, fanficeket írok, sorozatokat nézek, és nagyritkán megjön a kedvem ahhoz, hogy tűt és filcet ragadjak, és akkor plüsst csinálok. Megint máskor pedig 1-2 napig olyan kedvem szokott lenni, hogy "felcsapok szakácsnak" és sütök-főzök. És még ezeken kívül is van amiket csinálok, csak ritkán.

Mondani már mondtam neki vagy ezerszer, hogy ez nem igénytelenség, csak más érdekel, de ő köti az ebet a karóhoz, hogy márpedig én igénytelen vagyok, de mint sértés.

Anno is már mondták, hogy visszasírom majd egy nap, hogy nem szeretek kirándulni, új helyekre menni - ez volt általánosban. Óvodában sem szerettem menni sehova, általános iskolában sem, ezt kereken meg is mondtam mindenhol. Utólag sem bánom, hogy nem mentem, és ahova mentem, nem bántam volna, ha kihagyom. Barátnőkkel más, de velük nem is olyan helyekre mentünk. A mostaniakkal pedig tudok csatangolni, nem kell ahhoz városokat járnom vagy másik országba mennem. Nekem ez így tökéletesen megfelel, még csak nem is rohadok itthon, mert van két kutyám, akikkel menni kell, nincs mese. Csak már annyira elegem van, hogy szöges ellentéte vagyok apámnak, és gyakran hozzám vág ezt-azt, ami mondhatom, baromi nem esik jól. Ő ezt nem veszi észre, ha meg mondom, akkor legyint, hogy hülyeség.