Ez úgy tűnik mintha megsértődtem volna/rosszul venné ki magát?

25 éves vagyok, egyedül élek.

Van egy régi bontószökevény tragacs kocsim, bár megbízható meg még nincs annyira lerobbanva, szerintem 2-4 évig még átmegy a műszakin is, úgy hogy ne kelljen komolyabban rákölteni.

Egyébként egy régi Suzuki Swift, kb. 150 ezret érhet.

Van 500 ezer forintom amit kocsira akartam költeni, de ugye ebből se lehet túl jót venni.

Május elején volt a szülinapom, a szüleim kérdezték, hogy mit kérek.

Mondtam, hogyha betudnak szállni valamennyivel a kocsi vásárlásba annak örülnék.

Ilyen 100-200 ezerre gondoltam max.

Mondták, hogy 600 ezret tudnak adni, úgy, hogy a nagyszülők is beszállnak.

Ennek nagyon örültem.

A szüleim épp házfelújításban vannak, azt mondták, hogy most ennyi fér bele nekik.

Apukám ért is a kocsikhoz, és mondta hogyha gondolom vesz is nekem valamit, küldjem el formailag milyenek tetszenek, és majd akkor kifizetem az én részem utána.

Ennek örültem a legjobban, mert így még a meglepetés ereje is benne van, hogy vajon mit kapok, szóval nagyon vártam.

Úgy mondta apukám, hogy olyan 900 ezer ft körül nézegessek mert ha kell rá költeni akkor még marad 200 ezer.

El is küldtem azokat amik tetszenek, de persze én csak laikusként néztem a kocsikat, kb. forma és szín meg hogy benzines legyen.

Volt egy 870 ezerért amire apukám mondta, hogy az nagyon jónak tűnik.

Aztán mikor eljött a szülinapom napja (amit tényleg úgy vártam mint egy kisgyerek) alig vártam hogy hazaérjek a munkából és elmenjek a szüleimhez.

Ott viszont kaptam egy tortát meg egy borítékot benne 370 ezer forinttal (az én részemmel együtt ez pontosan a 870 ezer ft kiszámolva, a kinézett kocsira)

Azt mondták, hogy menjek el, vegyem meg, aztán majd a szerelőhöz is vigyem el és azt még fizetik.

Ez kicsit csalódás volt ahhoz képest amire számítottam, de persze még mindig megvolt a lelkesedés az új autó iránt.

Fel is hívtam az eladót, de nagyon nem volt szimpatikus, kicsit ilyen erőszakosan tukmálta hogy ez milyen jó kocsi, akkor maga a stílusa, úgy éreztem hülyének néz teljesen (ami nem alaptalan ilyen téren)

Meg eleve úgy mondtam hogy csak érdeklődnék, és akkor már jött hogy szombaton menjek el, ez a címe stb...

Apukám meg elfoglalt a lakásfelújítással, meg dolgozik is mellette, gondolom nincs ideje eljönni akár több autót is megnézni.

Viszont engem meg bárki hülyére fog venni, és nem akarok úgy kocsit venni hogy vagy szerencsém lesz vagy nem.

Sajnos nincs más megbízható, és hozzáértő ismerősöm aki eljönne velem.

Ez a csontra kiszámolt pénz is, nekem úgy jött le, hogy túl nagyot mondtak, és meggondolták magukat, hogy kell a lakásra a pénz mégse fér bele nekik ez.

Teljesen megértem.

Csak nekem meg tökre elment a kedvem az egész autóvásárlástól, kicsit szarul is érzem magam amiatt hogy ekkora anyagi terhet okoztam nekik.

Alapvetően nem jelentene ez az összeg gondot számukra, csak a felújítás miatt biztos nem jött jól.

Így most azon gondolkozom, hogy megtartom ezt a kocsit, és visszaadom nekik a pénzt.

De azt sem akarom, hogy azt gondolják, hogy megsértődtem vagy hogy telhetetlen vagyok.

Csalódás volt az, hogy én arra számítottam hogy egy meglepetés autó vár majd, de ahogy írtam tökéletesen megértem őket, és még én érzem magam szarul amiért rájuk róttam ezt a terhet.

Mi lenne a legjobb amit tehetnék?

Biztos hogy nem fogják azt mondani, hogy kell a pénz, és örömmel elteszik ha visszaadom.

(csak úgy otthagynám, letenném a borítékot, megmondom hogy mégse kell új kocsi, meggondoltam magam)