Miért olyan nehéz elfogadni, hogy nem akarok párkapcsolatot?19

Soha nem volt senkivel semmi komoly, a többiről meg anyámék nem tudnak. Igazából közepesen nem érdekel ez a párkapcsolatosdi, ha lesz lesz, tök jó, ha nem akkor mégjobb. Direktben nem keresek, bár nem zárkózom el teljesen.

A szüleim meg folyton csesztetnek mióta gimis vagyok, pedig általános végén meg teljesen tiltották meg csak azt is,hogy szerelmes legyek egy srácba is... És anya volt ilyen szélsőséges akkor is, meg most is, apu csak éppen egyetért az aktuális hülyeséggel.

Csak nem tudom, hogy anya hogy gondolta akkor. 14 évesen, nyolcadikba ne legyen palim, szerelmes se legyek, tilos, stb, aztán eltelik egy nyári szünet és már igazán találhatnék valakit. Meg egyáltalán, honnan gondolja, hogy amit általános végén nyomott tabusítás, azután pont vele akarnék megbeszélni bármi ilyet is.

Szóval azóta voltak rövidebb kapcsolataim, randik, stb. Anyu egyről se tud, mert nem volt egy komoly sem, amúgy se vagyok vele jóba. Szóval ő azt hiszi meleg vagyok, és amúgy ő nem elfogadó, szóval nem hiszem hogy segítőkészségből pedzegeti a témát. Meg olyanokkal jön, hogy ha nem lesz párom (aki szerinte csak férfi nyilván), akkor pár év múlvanem lesz gyerekem (tudja, hogy nem szeretem őket), egyedül fogok maradni, bla, bla, bla... Én meg azt találtam mondani, hogy én nem jönnek össze valakivel, csak azért, hogy csináljak egy gyereket, és nyomorítsam a saját életemet egy szar kapcsolattal, és a gyermekemét is nyomorítsam a helyzettel, csak mert nem akarok egyedül lenni. Na ezen ő mélységesen felháborodott, szerintem magára ismert, na mindegy, nem ez a lényeg.

Csak egyszerűen irritál, hogy folyamatosan az egyedül fogok meghalni dumájával jön. Hol van még nekem a meghalás? Meg az én bajom, ha egyedül patkolok el. Meg nem is értem, honnan gondolja azt, hogy leszbikus vagyok, csak azért mert nem szeretem a gyerekeket, és nincs kapcsolatom.

Miért kell mindig a hülyeségeivel csesztetnie?