Szülők, ti is igy reagálnátok erre a problémára?

Kérdezö: ha már dolgozol, akkor feltehetöen nagykorú vagy.

Abban igaza van az elözö válaszolóknak, hogy ez valami fóbia vagy szocializációs probléma. Mivel felnött vagy, keress egy pszichológust, aki segít leküzdeni és beilleszkedni az emberek közé.

Anyáddal meg nem foglalkozz, nem is kell vele beszélni a témáról, mert nem alkalmas rá.

Felnőtt vagy, nem kötelezhet nyaralni.

Én szülőként megmondanám, hogy igyekezzen minél többet szándékosan belemenni ilyen szituációkba, mert csak úgy tud fejlődni. Én is ilyen voltam, kb 26-27 éves koromra sikerült "kinőni". Most sem szeretek telefonálni, de már gond nélkül megteszem ha kell. Szerintem ez még nem az a szint, amikor pszichológus kéne. Nyilván nehéz kezelni, hogy teljesen mások vagytok. Én most inkább arra fókuszálnék hogy az anyukáddal rendezd a kapcsolatot. Lassan fel kell nőnöd a korodhoz különben eltaposnak. Ha anyukád tényleg annyira extrovertált, világközepe, akkor segíthet neked, de hagynod kell és nem tàmadást látni benne. Biztos vagyok benne, hogy egy annyi idős ember, akinek munkahelye van már tudna élvezni egy nyaralást ha akarna. Én még ha olyan helyre is mennénk amit utálok feltalálnám magam, pláne ha ott a család is. Többen tuti találunk olyan megoldást ami mindenkinek ok.

1. Vizsgáltasd ki magadat! Utána pszichoterápia!

2. Anyád nem empatikus, vagy csak ridegtartáson nevelték, és emiatt nem gondol bele a másik helyzetébe. Gyanítom, ez nem csak itt nyilvánul meg. Ne foglalkozz vele! Ha neked nem tetszikna hely, akkor nem vagy köteles nyaralni menni vele. Nem a feleséged.