Miért akarja anyám állandóan meghatározni az életemet és beleszólni mindenbe?
18 éves múltam, de még mindig úgy érzi, hogy neki kell megszabnia mikor hová, meddig mehetek.
Nyílván szólok neki mindenről, mert elszökni azért nem kéne.
Mondom neki: Anya, ma bemegyek Pestre egy üzletbe.
(háttérsztori: egy adok-veszekben árult valaki motoros kesztyűket és írta, hogy hol dolgozik, menjek be a boltba, ott oda tudja adni.)
anyám már kérdezősködik, hogy miért mész, mit csinálsz ott, minek mész, stb stb. Mondom neki, hogy venni egy kesztyűt.
Van egy ismerősöm akitől veszek egy motoros kesztyűt.
Meddig maradsz? miért nem ő jön ide? Minek mész?
Hát mit tudom én, hogy meddig maradok. megmutatja a motorjait, meg a műhelyét, az üzlet mögött. Majd jövök. 6-7-8-9-10, valamikor. Nem mindegy?
Ilyenkor kicsi adásszünet, mert megfogtam ;) De folytatja: Miért maradsz olyan sokáig? Mit csináltok annyi ideig? Olyan sokáig nézelődsz? Megveszed és hazajössz.
Hát baz+. Minek kérdezősködik ennyit? Olyanoakt kérdez amir eegy konkrét dolgot vár válaszként, de olyan válasz nincs. bemegyek és kész. egy ismerőssel találkozom. ENNYI.
Ezután meg nekiáll számolni: 20 perc a vonat, besétálsz az 5 perc, körülnézel az 5 perc, majd vissza, akkor 2-re legyél itthon (1-kor indulnék)
Én meg kicsit meghökkenve kérdezem: Mégis miért? Minek jöjjek haza ülni egy helyben?
1. mi köze van hozzá, hogy hova megyek. Vagy miért érdekli?
2. minek akar itthon tartani? 18 éves elmúltam, ha el akarok menni, inkább örüljön neki, hogy egyedül lehet.
3. miért érzi úgy, hogy neki bele kell szólnia az én dolgaimba? Még nekiáll számolgatni.
Egyszer volt régebben, hogy meguntam és elmentem bevágva magam mögött az ajtót. Nem hiszitek el mit csinált: 23-szor hívott egymás után és 47 üzenetet írt. Akkor is 18 voltam már.
Csak szerintem beteges? Állandóan ezt csinálja, nem hagy szabadon gondolkozni, nem tervezhetek magamtól semmit, nem dönthetem el magam, hogy mikor hova megyek, mindenbe bele kell szólnia, mindenemben részt akar venni.
Amikor 17 évesen a jogsimat csináltam, akkor is állandóan ott volt mellettem. Az oktató egyszer meg is jegyezte, hogy igazán intézhetnéd magadtól. Én meg kifakadtam neki, hogy dehát mindent én csinálok, csak anyám nem bír elszakadni mellőlem, nem bírja elviselni, ha én intézem az életemet. magamtól jártam diákmelóra, magamtól jelentkeztem a kresztanfolyamra, és volt, hogy anyám a tudtom nélkül bement az irodába intézni a papírokat.
19es miért nem azzal próbálkoztál hogy jó kiszúrok veletek ha elszámoltattok, dolgozni fogok és elköltök önmagam fogom eltartani, nem kell a pénzetek meg a lakásotok. Ez lett volna az igazi sokkterápia :-D
nem az hogy azt csinálom amit akarod de azért fizessétek minden hülyesége meg hagy éljek a házatokban mert ahhoz nem vagyok elég felnőtt hogy önállóan is életben maradjak csak az arcom hatalmas.
#21
19 vagyok
Hát speciel nálam nagyon mellé lőttél, mert ipari iskolába jártam és 17 éves koromtól dolgoztam. Elköltözni meg azért nem tudtam - pedig szerettem volna - mert a szívbeteg anyámnak és a nagyon kicsi nyugdíjjal rendelkező apámnak anyagi és tevőleges segítségre volt szükségük, hogy életben maradjanak és ne a híd alatt végezzék.
Mellesleg a tanácsi lakásukat is én fizettem ki.
Ettől még volt önálló életem, saját családom.
Úgyhogy kár beleokoskodnod mindenbe, az élethelyzetek nem egyformák!
#21
Ja és még annyit, hogy 30 évesen kezdtem el estin a technikumot, majd a számviteli főiskolát, a saját kenyeremen!
Természetesen nem hibáztatom a szüleimet, ők jó szülők voltak, a lehetőségei szerint mindent megtettek, nekik ennyire tellett.
De a rám telepedést nem tűrtem felnőttként.
19 voltam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!