Miért akarja anyám állandóan meghatározni az életemet és beleszólni mindenbe?
18 éves múltam, de még mindig úgy érzi, hogy neki kell megszabnia mikor hová, meddig mehetek.
Nyílván szólok neki mindenről, mert elszökni azért nem kéne.
Mondom neki: Anya, ma bemegyek Pestre egy üzletbe.
(háttérsztori: egy adok-veszekben árult valaki motoros kesztyűket és írta, hogy hol dolgozik, menjek be a boltba, ott oda tudja adni.)
anyám már kérdezősködik, hogy miért mész, mit csinálsz ott, minek mész, stb stb. Mondom neki, hogy venni egy kesztyűt.
Van egy ismerősöm akitől veszek egy motoros kesztyűt.
Meddig maradsz? miért nem ő jön ide? Minek mész?
Hát mit tudom én, hogy meddig maradok. megmutatja a motorjait, meg a műhelyét, az üzlet mögött. Majd jövök. 6-7-8-9-10, valamikor. Nem mindegy?
Ilyenkor kicsi adásszünet, mert megfogtam ;) De folytatja: Miért maradsz olyan sokáig? Mit csináltok annyi ideig? Olyan sokáig nézelődsz? Megveszed és hazajössz.
Hát baz+. Minek kérdezősködik ennyit? Olyanoakt kérdez amir eegy konkrét dolgot vár válaszként, de olyan válasz nincs. bemegyek és kész. egy ismerőssel találkozom. ENNYI.
Ezután meg nekiáll számolni: 20 perc a vonat, besétálsz az 5 perc, körülnézel az 5 perc, majd vissza, akkor 2-re legyél itthon (1-kor indulnék)
Én meg kicsit meghökkenve kérdezem: Mégis miért? Minek jöjjek haza ülni egy helyben?
1. mi köze van hozzá, hogy hova megyek. Vagy miért érdekli?
2. minek akar itthon tartani? 18 éves elmúltam, ha el akarok menni, inkább örüljön neki, hogy egyedül lehet.
3. miért érzi úgy, hogy neki bele kell szólnia az én dolgaimba? Még nekiáll számolgatni.
Egyszer volt régebben, hogy meguntam és elmentem bevágva magam mögött az ajtót. Nem hiszitek el mit csinált: 23-szor hívott egymás után és 47 üzenetet írt. Akkor is 18 voltam már.
Csak szerintem beteges? Állandóan ezt csinálja, nem hagy szabadon gondolkozni, nem tervezhetek magamtól semmit, nem dönthetem el magam, hogy mikor hova megyek, mindenbe bele kell szólnia, mindenemben részt akar venni.
Amikor 17 évesen a jogsimat csináltam, akkor is állandóan ott volt mellettem. Az oktató egyszer meg is jegyezte, hogy igazán intézhetnéd magadtól. Én meg kifakadtam neki, hogy dehát mindent én csinálok, csak anyám nem bír elszakadni mellőlem, nem bírja elviselni, ha én intézem az életemet. magamtól jártam diákmelóra, magamtól jelentkeztem a kresztanfolyamra, és volt, hogy anyám a tudtom nélkül bement az irodába intézni a papírokat.
"Majd jövök. 6-7-8-9-10, valamikor. Nem mindegy?"
Nem. Nem mindegy. Ha időpontot mondasz, akkor az egy konkrét időpont legyen. Ha a gyerekem ezzel állna elém, nem menne sehova, pedig ő igencsak szabadon jön-megy. De veled ellentétben ő képes azt mondani, hogy anyu, x helyre megyek, xy-xyal és z-vel leszek, 10-re itthon vagyok. Nem azért, mert mindenről tudni akarok, hanem azért, mert ha valami történik, tudom hogy hol keressem.
Két felnőtt fiú anyjaként mondom, túlzás, amit anyukád tesz. Próbáld vele megértetni, hogy a túlféltése a Te felnőtté válásodat akadályozza. Egy 18 év feletti fiatalt nem számoltatunk el percenként és főleg nem korlátozzuk abban, hogy mennyi ideig lehet fényes nappal (!) egy másik városban. Igen, egy anyának az a dolga, hogy aggódjon a gyerekeiért, de nem az, hogy ez miatt folyamatosan kontorrálja és korlátozza a felnőtt gyereke életét. Bizony még azt is el kell viselni szülőként, hogy a felnőtt gyerekünk hibákat kövessen el úgy, hogy mi már előre látjuk, nem jól csinál valamit, mert abból is tanul.
Szerintem az a jó módszer, ha az együtt élő családtagok tudnak egymásról, előre jelezzük, kb hol vagyunk, meddig leszünk távol, ezt még a 30 év feletti fiammal is bevezettük már csak azért is, mert ha nem érünk haza a jelzett időre és nem is telefonálunk, akkor lehet akár valami problémánk is.
Azt tanácsolom, mond azt anyukádnak, hogy még nézelődni szeretnél a városban, de legkésőbb x órára hazaérsz, de ha nem, előtte dobsz egy sms-t, ha mégsem és kb mikorra várjon. Így megelőzheted azt, hogy hívogasson.
Az már a beteges féltés kategória, ha valaki 40* telefonál és sms-ekkel bombáz.
Édesanyád túlfélt téged. Vagy bizonytalan önmagában a jó anyaságban és ezt pótcselekvéssel (túlkontroll) kompenzálja, hiszen ha mindent megtudtam, már szinte mindent megtettem. Vagy nincs élete, unatkozik, és tőled szívja le az ingert.
A leírt reakcióid nem túl élesek, érthetőek. Anyádnak ki kellene mozdulnia a szürke mókuskerekéből. Van partnere? Akárcsak hellyel-közzel, akár csak szexre?
15: Ugyanezt fogod mondani amikor 19, 20, 21, 22, 28, 30, 38 éves leszek?
A nagy lóf*đzt. 18 vagyok, nagykorú. Már 14 éves kortól illene "szabadon" engedni a gyereket. Különben rohadul nem fog boldogulni az életben.
Amúgy láttatok már olyan családot, ahol a gimnazista gyereküket kidobja a család, mert épp elmúlt 18? Mert én nem. Sőt olyat se, ahol a tanulmányai közben dobnak ki.
kérdező, olyan gyereket se láttam aki úgy felnőtt hogy a mamahotelben lakik és a papabank pénzeli. Vagy legyél felnőtt és tartsd el magad költözz külön, vagy ha ez nem megy fogadd el hogy az dönt aki eltart. Ha az egyikhez felnőtt vagy legyél az a másikhoz is.
Nem gondolod röhejesnek hogy "anya n má nag felnőtt vagyok adj már egy tizest hogy játszhassam az eszem milyen felnőtt is vagyok"
Oké kérdező én meg nem láttam olyan gyereket aki a szülei pénzére szorul és veri a nyálát hogy neki mindent szabad és felnőtt.
Én nagykorú fiatal felnőttként a sokkterápiát alkalmaztam.
Ha ilyen esetem lett volna mint neked a kesztyűs, akkor azt mondtam volna:
- Megyek kesztyűt venni.
- Akkor 2-re itthon leszel ugye?
- Nem tudom. Ha megtetszik az eladó, akkor meghívom egy vacsorára és utána dugni fogunk. Így aztán lehet, hogy csak reggel jövök.
Tényleg megtettem hasonlót egy párszor, szép lassan leszoktak az elszámoltatásról.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!