Megbocsájtanád ezt valaha a lányodnak?

Szemét húzás, de azért egy életen át csak nem akarsz haragot tartani emiatt?

Gondolj arra, hogy lehet még gyereke is (akár ettől a férfitól, akár mástól), és ha rossz a viszonyotok, akkor az unokádat se nagyon fogod látni.

Persze.

Végülis jót tett,mert megszabadította a nőt egy olyan embertől,aki képes ilyenre. Nem ismerte eléggé,nem volt vele őszinte. Ha az lett volna,akkor nem jött volna vele össze. Elvégre ki akar ilyet magának?

Most meg a lány is tudja,hogy nem érdemes vele mert ő lesz a következő akit otthagy egy másikért.

Megcsaláshoz két ember kell. Ha az egyik nem akar félrelépni, a másik megszakadhat, akkor sem fog.

Amúgy meg semmi közöm nem lenne hozzá.

Nyilván nem mindegy, hogy a lány 16,vagy 32 évesen tette ezt.

Ha 16 évesen akkor elbeszélgetnék vele, de ha 32 évesen, akkor nem sok beleszólásod van.

Az ő élete. Neked meg el kell fogadni a döntéseit, akkor is ha nem értesz vele mindig egyet.

Általánosságban nem érzem kifejezetten hiteles forrásnak a világ dolgai megfejtéseire vonatkozóan a Hollywoodi produkciókat, de néha van úgy, hogy bizonyos dolgokkal talán véletlenül, de telibe trafálják az igazságot.

Ilyen a Gladiátor című film is, amikor ezt fogalmazza meg az öreg Marcus Aurelius szájába adva ezt az axiómát: "-A te hibáid fiúként, az én hibáim apaként..."

Elfogadva ezt az egyébként kifejezetten biblikusnak is mondható megállapítást, egy ilyen kérdés is pl., hogy "megbocsájtanád e a lányodnak valaha..." hogy ilyen morálisan megítélhetően viselkedik, azért egészen más fénytörésbe tud kerülni. Ez egy felnőtt ember esetében persze azért nem megfellebbezhetetlen igazság, de azért, ha az ember szereti ilyen sarkosan megítélni a másik ember tetteinek erkölcsi minőségét -akár jogosan is-, akkor azért megér a dolog adott esetben egy őszinte tükörbe nézést is, mielőtt a saját gyerekét kiátkozná...

Nyilván nem tapsikolnék örömömben, de nem haragudnék rá, mert felnőtt, saját döntése, a mi kapcsolatunkat ez nem befolyásolná.

Az egyetlen dolog, amit megbeszélnék vele, hogy ha a férfi otthagyta a gyerekét meg a családját (amit amúgy nem véleményezek...), akkor semmi garancia nincs arra, hogy majd a lányomat is otthagyja.