Szerintetek lehet a régi a kapcsolatuk? Nők, ti mit tennétek, ha a vetélésetek után ilyet mondana az anyátok?
Tesómnál nem túl rég elment a baba, aki nem csak úgy véletlenül becsúszott volt, nővérem messze sem tinédzser már, stabil párkapcsolata van és rendes munkája. Nem az lett volna a szitu, hogy a leendő nagymamának kellett volna bármivel vesződnie, főleg nem anyagilag. Nővéremnek van már egy tinédzser lánya, aki jól tanul, teljesen problémamentes, szorgalmas, őt szereti is anyu. Van egy kedves szomszédasszonyunk, anyu évtizedek óta barátságban van vele. Beszélgettek, és ez a hölgy sajnálatát fejezte ki a baba miatt, mire anyu teljesen közönyösen úgy reagált, hogy ugyan már, nagyon is jó, hogy elment, legalább nem lesz hülye gyerek. Behallatszott a szobába halkan, de érthetően az egész, a szomszéd szólni se tudott erre a reakcióra semmit, nővérem meg érthetően rettenetesen kibukott. Gyorsan elviharzott, azóta sem akar anyámmal beszélni, unokahúgom sem jön az incidens óta, és mivel már egy ideje így van már a dolog úgy néz ki, semmi sem lesz olyan, mint régen... Attól tartok, hogy a kapcsolat végérvényesen megszakadt. Tehetek szerintetek bármit?
U.i.: Nem, nem arról van szó, hogy kötelező egy unokának örülni, de azért a saját gyerekem vetélésének fennhangon örülni szerintem igencsak durva.
Ez tényleg durva. Biztos ő is bánja már, h ezt mondta. Valaki így birkózik meg egyébként a stresszel, hogy eltávolítja magától, racionalizálja.
De nagyon sajnálatos, abszolút érthető, ha tesód ezen nem tud túllendülni.
Mit tehetsz? Beszélj anyukáddal, mondd meg neki, h kérjen bocsánatot a tesódtól. Magyarázza el neki, hogy nem úgy gondolta. Már ha így van...
Azt feltételezem, hogy ez még korai terhesség volt és ugye olyankor ha genetikailag sérült a baba gyakori a vetélés. Lehet így értette, csak nagyon szerencsétlenül fejezte ki magát?
Szerintem lehet visszaút a normális kapcsolat irányába, csak fontos a megfelelő kommunikáció, az a kérdés, h a felek képesek-e erre.
#1 Nincs? Gondolkodjál már mindimális érzelmi intelligenciával!
#2 Én nem vagyok vele rosszban, sőt, teljes mértékig az ő pártján állok, engem is teljesen meghökkentett anyu érzéketlensége.
#3 Elgondolkodtató, amit írtál, bár sajnos nem úgy veszem észre, hogy anyu egyáltalán felfogná, mit is mondott. Sajnos korábban sem volt túl rózsás kapcsolatuk, anyu elég mostohán bánt vele párszor...
Én megmondanám az édesanyámnak hogy gusztustalan dolgot mondott, lehet hogy nem úgy gondolta, és szerencsétlenül fejezte ki magát, de attól ez még az. Szorgalmaznám, hogy beszéljen a testvéremmel ha nem akarja megszakítani véglegesen a kapcsolatot vele, mert ez igenis az ő hibája. Ha ezek ellenére sem akar semmit tenni, akkor hagynám. Én mennék a testvéremhez, mert nem akarok anyám miatt rosszban lenni vele.
Szerintem a testvéred és édesanyád is felnőtt emberek, nekik kell lépéseket tenni egymás irányába, és te hiába szeretnéd a békülést, ha ők nem tesznek semmit, nem kényszerítheted.
Nem igazán kellene ilyet mondania, de nyilván ez az, amit gondolt. A nővéred nem olyan fiatal, ha tini lánya van. 35 felett nagyobb az esélye pl a Down kórnak is.
Hogy mi lesz a kapcsolatukkal, az kérdéses...
Racionálisan nyilván, de azért akkor sem így kellene kifejeznie magát.
Sajnos valóban sokat nem tehetek az úgy érdekében, és kezdem elfogadni, hogy ez így marad, legalábbis jó sokáig most nem fog változni semmi. Ezt az érzéketlen ridegséget én sem szeretem, szóvá is tettem anyunál.
Szerintem nem.
A nővéred reakciója teljesen jogos.
A kapcsolatot nem kell erőltetni, anyád nem érdemli meg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!