Én vagyok a rossz "gyerek" vagy anyám a nem normális?

Te nem vagy a normális!

Nem elmebetegeknél, ha az anya felhívja agyerekét és javasol egy programot, akkor a "gyerek" vagy elfogadja, vagy kitér, de ettől még az anya nem szorul pszichológusra.

A 21 éves húgod, meg otthon él, anyád félti, túlgondoskodja, de nem betegesen. Minden szülő - jó viszony esetén - ezt teszi a gyerekével.

Majd ha a húgod is elmegy a szülői háztól, akkor lazulni fog a kötelék vele is.

Nem vagy rossz gyerek, de ő sem egy elvetemült gazember, ez elég gyakori jelenség. Nem is kellene feltétlenül szakemberhez küldeni. Neki is, neked is, tesódnak is a legjobb, ha bizonyos korlátok között lassan leépítitek. Húgod költözzön el, mindketten érzékeltessétek, hogy nem vagytok a tulajdona, de azért segíteni akartok, amiben tudtok.

Alapszabály: eddig ti függtetek tőle, ő megtett értetek mindent, amit tudott, viszont ti nem mondhattátok meg, hogy ő mikor mit csináljon, nem ellenőrizhettétek (jobb esetben), hogy mikor hová megy.

Ez a viszony most megfordult. Ebbe bele kell nyugodnia, ennyire nem szólhat bele az életetekbe, nektek viszont most reális keretek között illik viszonozni a gondoskodást.