Ha egy szülő nevelt fel és tesód sincs?

Szar a viszonyunk, ahogy betöltöm a 18at elmegyek innen. Az elején a nagyszüleim házába laktunk, azóta egy panelban.

Nem irigyeltem, bár nyilván jobb lett volna, ha lett volna apám.

Sosem éreztem apám hiányát.

Anya az elejétől egyedül nevelt,előbb panelban majd családi házban.

Semmi hátrányát nem éreztem,ott voltak nagyszülők rokonok ünnepekkor,szülinapokon.

Mai napig nagyon szoros a kapcsolatunk anyukámmal.

A sors úgy hozta hogy én is már egyedül nevelem a gyerekemet de jó példa van előttem.

Sosem irigykedtem hisz csodálatos anyukám van,azonkívül az hogy valahol 2 szülő van nem biztos hogy minden rendben,vagy bármiben is jobb.

Anyukám egyedül nevelt 11 éves koromtól.

Nincs testvérem.

És nagyszülők sem voltak akikre lehetett volna számítani.

Felnőtt fejjel hiányzott egy apa mellőlem.

Mert ahogy kamaszodtam nagyon sok hülyeséget csináltam. Nem voltam jó gyerek. Anyum minden nap dolgozott, hogy eltudjon tartani minket és fenn tudja tartani a családi házunkat. Mivel nem figyelt rám senki eléggé elkallódtam.

De hálistennek hamar megjött az eszem.

Amúgy nem szenvedtem hiányt semmiben. Nem is hiányzott senki az életemből.

Anya a legjobb barátnőm volt akkor is és most is.

Nem bánom hogy így alakult.

18 éves koromtól én is dolgoztam. Meg volt mindenünk.

Közben eladtuk a házunkat, anyum Ausztriába költözött én pedig a saját kis családommal élek már.

Nincs bennem sérelem sem rossz érzés.

Én boldogan gondolok vissza a gyermekkoromra.

29/N

Apával éltünk ketten (anya halála után).

13-18 éves koromig nagyon jó volt a viszonyunk, minden meg tudtunk beszélni, segített a tanulásban, a problémáim kezelésében.

Nyíltan beszéltünk a szexről, védekezésről és menzeszről.

Aztán összejött egy nővel, és onnantól jópár évre megszűnt köztünk a kapcsolat, mert én hiába kerestem, nem volt elérhető, ő meg alig érdeklődött.

Borítottam a bilit x idő után, balhéztunk, vitáztunk, majd értelmesen megbeszéltük a problémáinkat, és azóta ismét normális a viszonyunk :)

32n