Mi a fenét lehet tenni ilyen helyzetben?

Mi lenne, ha keresnél egy kiskaput?

Ha gyámügyre kerül a dolog, az öcséd mindenképpen szembesül vele, hogy mennyire nem akarják őt a saját szülei, amivel kapcsolatosan eddig ringathatta magát illúzióba - és tekintve, hogy kamasz, ez mindenképpen egy fontos önvédelmi mechanizmus.

Viszont ha édesapád elköltözik, édesanyád meg nem fogadja be, ez mindenképpen megsemmisül. Összedőlne a lelkivilága, leállna a tanulással, rossz társaságba keveredne, akik elfogadják, esetleg káros szenvedéllyel próbálná elnyomni magában a szülei elutasítását.

Kiskapu alatt olyasmire gondolok, hogy az öcséd 14 éves: mehet gimibe, középiskolába. Alkalmasint KOLLÉGIUMBA. Mi volna, ha apád maradna a kijelölt gondviselő (vagy ebből a szempontból mindegy, melyik szülő vállalja), de az öcséd koliba költözne. Apád dolgozhatna bárhol, anyádnak sem lenne gondja a fiára, a gyámhatóság szempontjából viszont az öcséd biztonságban lenne a kollégiumban, nem kellene megtudniuk, milyen trehányak gyereknevelésben a szüleid.

És - ami az öcséd szempontjából a legfontosabb! - megbeszélhetnétek családon belül, hogy szünetben, hétvégékre, amikor hazajöhet, mehetne hozzád! A gyámhatóságot ez már nem fogja érdekelni, amíg megvan a gondoskodással megbízható szülő, a gyerek meg biztonságban van.

Gondolom, valaki kapja az öcséd után a családit. Azt is meg lehetne beszélni családon belül (azzal, akinél névleg van a gyerek), hogy azt te megkaphasd, hogy etetni és ruházni ne teljesen neked kelljen.

Ehhez csak három dolog kell:

1, valamelyik szülőd vállalja névleg a gondviselést, és utalja át neked a pénzt... a gyereket nem kell látniuk sem.

2, ne nyomjanak fel a szomszédok/munkatársak/tanárok a gyámügynél (vagyis taktikusan kell hazudni).

3, az öcséd bírja ki a kolit, ne panaszkodjon a szüleire hangosan (tanárok előtt), ne szegjen szabályokat (mert akkor a tanárok keresni fogják a szülőt, ami ebben az esetben probléma), és működjön együtt veled.

Tudom, egyfajta támogatása ez annak, hogy a szüleid ilyen lelkiismeretlen szülők, de még mindig jobb, mintha nyilvánosan ki kellene mondani, hogy egyik szülője sem akarja az öcsédet nevelni.

Rád viszont elég nagy terhet rak az, hogy kvázi össze leszel kötve egy kamasz gyerekkel, amikor te magad is csak egy fiatal felnőtt vagy éppcsakhogy kialakuló saját élettel... ráadásul nem tudhatjuk előre, mikor fogsz túl szigorúan rászólni az öcsédre, mire az elrohan a gyámügyre, és azonnal felnyom. Másrészt azt sem tudjuk, szabad-e neked a magad éppcsakhogy felnőttségével beszállni egy családi perpatvarba apád és anyád közé harmadiknak.

De jobb megoldás nem nagyon van. Mindkét szülő működőképes. Vagy vállalják, vagy állami gondoskodásba veszik a srácot. Ha ezt nem akarod, meg kell próbálni a kollégiumot.

Kedves Kérdező!

Nem tehetsz bejelentést egyelőre, mert még csak hallomásból van valószínűsíthetően helytálló információd arról, hogy egyikük sem kívánja/tudja vállalni Őt.

Javaslom, ha ez így van, és nem is lenne helyes megvárni, hogy melyikőjük vállalja be mégis kelletlenül és kényszerűen a gondozását, akkor javaslom, beszélj az apukáddal, mert amennyiben a szülői, gondviselői jogával élve hozzájárul, hogy Nálad éljen, s Te vállalod a felügyeletét, akkor minden rendben van.

Ha pedig elzárkóznak, akkor sincs baj, mert ha nem megy családon belüli megállapodással, és per lesz belőle, a gyámhivatal/bíróság úgyis rokonelhelyezésre törekszik, ha az megoldható.

Itt sokkal fontosabb, hogy a lelki töréstől megóvd, vagy segíts Neki feldolgozni, minimalizálni a traumát...