Elegem van már és nem tudok így tovább élni, mit tegyek?

22 éves lány vagyok és egyetemre járok, most fogom elvégezni. Apám egy idegbeteg állat, anyám külföldön él és utálják egymást. Apának most lett egy új felesége, akivel utáljuk egymást, de szerencsére nem itt lakik.

Apától egy forintot nem kérek, teljesen magamat tartom el, még a kaját is én veszem magamnak és soha semmire nem kérek pénzt (mondjuk amúgy se adna).

Elegem van, amiért folyton b.szogat mindenért, de ahelyett, hogy normálisan elmondaná ordít. Többször megkértem már, hogy ne ordítson, de ugyanúgy folytatja. Volt már, hogy meg is vert még 21 évesen is csak azért, mert beengedtem a kutyát viharban, mert félt... Anya is azért vált el tőle, mert verte. Nem iszik meg semmi, ezért sem értem, hogy mitől ilyen idegbeteg. Dolgozni nem jár, mert rendőrként hamarabb eljöhetett, úgyhogy itt maradtam vele kettesben. A koli sajnos nem jöhet szóba, mert az egyetemtől 5 percre lakunk és nem engedélyeznék. Egyébként Diákhitelből fizetjük az egyetemet, de tudom, hogy nekem kell majd visszafizetni. Van barátom, akivel imádjuk egymást, nélküle azt sem tudom, hogy mi lenne velem és így vele bírom ki a mindennapokat. A munkába pedig bele se merek gondolni, hogy ilyenkor egyáltalán hova lehet menni kis időre.

Így hát a kérdésem az, hogy szerintetek mit lehet ilyenkor tenni ha kb otthonra vagyok kényszerítve? Az idegbeteg apám pedig nem engedi, hogy elköltözzek, mert még nem fejeztem be az egyetemet, úgyhogy kérlek segítsetek