Mi a véleményetek arról, ha párotok gyereke hozzátok költözik?

Az ilyen tudtad, hogy gyereke van stb. szövegek feleslegesek, mert próbáltam is éreztetni, hogy nincs ezzel gondom. :)

A mosás-főzés-takarítást azért írtam, mert nem valami önálló, attól, hogy 18 éves, még nem lesz hirtelen felnőtt, ha eddig se volt olyan a hozzáállása, hogy lehessen látni a fejlődést. Főzni nem tud (nem is akar), de legalább jó válogatós, úgyhogy plusz főzést jelent, nem csak plusz 2 csirkecombot. A takarítás sem az erőssége (sőt nem is láttam még csak maga után se még csak mosogatni se), mentem be utána úgy a wc-re például, hogy ki is fordultam. És ha nálunk van, és hazamegy, mindent szana széjjel hagy. Nem mondom, hogy ezek csak az ő hibája, mert én nem mindig "merek" már szólni, mert akkor persze "basztatom", apuka meg ráhagyja. Otthon nem tudom milyen nevelést kap. Most akkor nekem kéne nekiállni nevelni? Lássuk be, erre ő nem lesz nyitott, akkor én csak nyeljek be mindent. De én még így is nyitott vagyok! Ezeket csak azétt írom, mert bár legtöbben pozitívan tudtok hozzállni a kérdéshez, vannak akik csak azt akarják látni, hogy itt egy gonosz mostoha.

#20-as, válaszolva a kérdéseidre: azért akar hozzánk költözni, mert anyukával sok a vita, apukánál biztos nyaralásra számít. A mi kapcsolatunk normális, se hú de jónak nem mondanám, se rossznak, el vagyunk egymás mellett. Apukával nem sok az interakció, velem többet van, mikor itt van, mert nekem szabad a hétvégém, apuka szombatonként is dolgozik. Ha szünet miatt jött, én vettem ki szabit (az anyagiak miatt így érte meg jobban), így akkor is nekem volt rá gondom. Bizonytalan időre költözne, ami az ő esetében szerintem éveket tesz ki, főleg, ha tovább akar tanulni. Annyira van hely, hogy hétvégékre vagy pár hétre (mint nyári szünetben is) megoldható, de életvitelszerűen elég szűkös, kényelmetlen lenne.

Ami még talán említésre méltó: a lakás közös. Szó sincs olyanról, hogy az én lakásom, ide nem jöhet, vagy fordítva, hogy az én lakásom, én mondom meg, hogy jöhet. Ennél amúgy is kultúráltabbak vagyunk.

Szeretnénk közös gyereket is, ezért jelenthet még gondot a helyszűke. Persze azt sem mondanám soha, hogy az ő gyereke nem lakhat ott, mert kell a hely a közösnek... De nincs időnk éveket várni, mert nem 40 évesen szeretnék szülni. Ez már csak ilyen plusz információ.

#20,22

Az a baj, apuka és anyuka nagyon rossz viszonyban vannak, így apuka elfogult, és annyit lát/gondol, hogy meg kell onnan menteni a gyereket. Ezért van az, hogy bele se gondol, mivel jár, milyen felelősséggel. Neki kellene majd terelgetni, mert tőlem nem úgy jönne le. De mint mondtam, ő inkább ráhagyja a dolgokat.

Ez korrekten hangzik, hogy legyen egy időhatár, de ez is olyan bizonytalan, hogy vagy be lesz tartva, vagy nem. Ha nem úgy jön ki a lépés, nyilván nem dobjuk ki, hogy lejárt az időd. :D

#24-25

Ezek is korrektek, amiket te írsz. Már csak azt remélhetem, hogy ha a szabályok fel vannak állítva, nem csak én akarom majd betartatni. Különben megint kapufa. Ezért az, hogy csak akkor jöhet, ha betartja, elég képlékeny, vagy bejön, vagy nem. Ha meg nem tartja be, megint csak mit csinálsz? Vissza nem passzolhatod, nem focilabda az a gyerek. :D

#28

Az, hogy a párom, miért van idézőjelben?

Alapvetően egyet értek, nekik kellett volna nevelni. Mivel 10 éves volt a gyerek a válásnál, így a nevelés apuka részéről lényegesen kevesebb, főleg, hogy sokáig messze laktak egymástól, és keveset találkoztak. Én 3 éve vagyok jelen az életükben, ez alatt azt láttam, hogy mivel apuka enyhén szólva nem szívleli az exet, inkább a gyerek alá adta a lovat anyuka ellen, ha a gyerek panaszkodott rá. Szerintem itt lett sok minden elrontva. Ezzel ilyenkor már nehéz boldogulni.

Pedig párom teljesen más a közös háztartásban. Bár ő dolgozik többet, nem veti meg a házimunkát sem. Ezért sem értem, a gyereknek miért van elnézve minden rendetlenség. Ja de, értem, hogy ő legyen a jó fej. :D Egyre inkább azt látom, nehéz évek állnak előttünk. :D