Mit csináljak, ha apám ezt nem érti meg (20L)?

Én nem nagyon szoktam reggelizni. Tudom, egészségtelen, de elmondom, hogy miért. Általában későn kelek, olyan 9-10 felé. Ha nincs főtt, sült étel reggelire, vagy valami kifli, akkor nem eszek semmit, mert a kenyérhez, meg az ilyen-olyan zöldségekhez nincs étvágyam. Úgyis mire elkészülnék, ott lenne 11-12, kb. 2-3 órakor meg már ebédelünk. Ha én 11-kor magamra erőltetném a reggelit, akkor ebédkor még nem lennék éhes, de nálunk mindenki egyszerre ebédel. Mivel csak itthon vagyok, és nem csinálok semmilyen nagy fizikai munkát, simán kibírom kaja nélkül ebédidőig. De apám ezt nem érti meg. Folyton azzal jön, hogy alig eszek, de ez ettől függetlenül nem igaz. Mert ebédkor és vacsorára nagyon sokat eszek, így is több a súlyom, mint szeretném, és ez inkább a hasamon, a combomon látszik, ami engem eléggé zavar. Rosszulesik, hogy akkor is tömnék belém az ételt, amikor nem kell, és ez eléggé rombolja az önértékelésemet is. Nincsenek evészavaraim, egyszerűen csak nem vagyok reggel még éhes. Miért olyan nehéz ezt megérteni valakinek? Bárhol, ha egy kicsit is kevesebbet eszek, mint a család többi tagja, mert nem fér belém több, vagy nem ízlik annyira a kaja, rögtön jön az, hogy "nem eszek eleget, nincs energiám, beteg leszek". De én pontosan tudom, mennyire van szükségem. Miért kell engem ezzel mindig kellemetlen helyzetbe hozni? Én nem szeretnék később egy túlsúlyos nő lenni, aki alig bír még sétálni is elmenni. Pl. anyámon is nagyon sok felesleges kiló van, és ugye nem kell mondanom, hogy szabadidejében a séta helyett inkább a TV nézést választja, én meg nem szeretném ezt a példát követni.