Normális ez a viselkedés?
32 éves nő vagyok, egy 7 éves kisgyerekkel. Sajnos az élet arra kényszerített, hogy újra a szüleimmel kell élnem.
Egyetemre járok, ahol sok a beadandó feladat. Sokat vagyok fent éjszaka, és beszélgetek osztálytársaimmal, csináljuk együtta az anyagot.(online oktatás)
Na meg van egy párom is, akit szüleim nagyon nem csípnek vele is szoktam beszélgetni.
Anyám nem tőlem kérdezi meg, hogy mit csinálok vagy kivel beszélgetek (nem azért amúgy, hogy sok köze lenne hozzá), hanem a kisgyereket faggatja kivel vagyok, kivel beszélek, stb...
Ti ezt, hogy reagálnátok le?
Tudom költözés stb.stb.
Engem egyenlőre köt a munkahely, a gyerkőcöt meg az iskola. Szeretném ha az első osztályt itt tudná befejezni.
Már csak 40 nap van a tanévből, bőszen lehet szervezni az új életet :)
(Pont ma számoltatta ki velem az én kisfiam)
Édesanyáddal négyszemközt ülj le ès nagyon udvariasan, de határozottan kérd meg, hogy ne üzengessen a gyerektől, ne faggassa, ha veled kapcsolatos dolgokra kíváncsi- nyugodtan kérdezze az illetékest, téged.
Talán jó érv lehet, hogy 7 évesen nem tiszte az elvált anyja aktuális szerelmi ès szexuális életéről szócsöveskednie a felmenők között.
Én ezt így mosolyogva az édesanyám arcába mondanám azzal, hogy “ugye anyu?” :D
A “párod” gondolom nem a gyerek apja, ha nem együtt éltek- eleve lehet, hogy nincs is olyan szakaszban a kapcsolatotok, amikor egy 7 éves gyerek előtt kell azt megélni... vagy ha mégis, a nagyinak akkor sem a kicsi által összerakott -torz- infókból kellene gazdálkodnia...
Ha van munkád, akkor a munkahelyhez, iskolához közeli bérlemény sem kellene, hogy gondot okozzon. Édesanyád gondolom akkor is besegítene a gyerekfelvigyázásban ha pl vizsgázol, nem?
A gyerekszobádba 30+-osan gyerekkel visszamenni sajnos óhatatlanul hozza magával, hogy gyerekszerepbe kényszerülsz... ezen sajnos hosszabb idő az édesanyáddal való elbeszélgetéssel helyretenni, mint valóban talpra àllni és felnőttként élni, ha már gyerek is...
Nehéz lehet biztosan, de nincs más út.
Ahol eddig éltél, azzal az otthonoddal, az ottani vagyontárgyaiddal, ingatlan tulajdon(rész)eddel mi lett?
Csak nem a semmire vállaltál gyermeket, ugye?
Állj ki magadért a dolgaidat szerezd vissza és próbálj egy élhetőbb közeget biztosítani magadnak és a gyerekednek, ha a jelenlegi konfliktus megoldása nem megy.
Sok sikert.
(Előző vagyok: iskolai beiratkozási időszak van- ha komolyan gondolod, most kell, most ajánlatos lépni az iskolai átjelentkezéssel is más általános iskolák felé.... de ezt bizonyára már tudod...hó végére már kb lehetne tudni, hogy - amennyiben valódi szándékod a költözés, gyereknek másik iskola - a kicsi hol kezd ősztől.
Ez már megvan vagy még fejben sem tervezted el? Mert akkor félő, beleragadsz a jelenlegi helyzetedbe, ha a költözést csak fejben, dühből írtad (nyilván ezt is meg lehet érteni...), akkor azért egészen más a hasznos tanács, mintha már a kiadó lakásokat nézed és a gyerek átjelentkezése miatt talpalsz.
Nekem mindig furcsa, amikor egy nő egyáltalán nem önálló, otthonról úgy tud csak elszakadni, hogy ráakaszkodik valami faszira akinek jó fiatalon leszül, majd a faszi lelép, és immáron gyerekkel folytatja a gyermek életét ismét a szüleinél.
Ha gyermeki életet élsz, teljesen mindegy mennyi idős vagy, ne várd, hogy felnőttként kezeljenek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!