Apám a hibás amiért egy szorongó, önbizalomhiányos, félős antiszoc vagyok? 18/L

#10:

Azért, mert nincs igaza.

"Az egykori mélyérzésű lázadó rockerből egy szarházi nőverő alkoholista barom lett 35 éves korára." - Te magad is leírod, hogy milyen hatással volt egy a végkifejletthez képest akkor még szinte normálisnak mondható emberre. Ha az apja nem teszi rá ezt az átkot, ezt az undorító viselkedési formát, ha nem neveli belé, hanem mondjuk egy teljesen normális nevelést kap, akkor is itt tartana? Na, ezért okolható a szülő. Nem volt képes megadni azt, ami szülőkét a feladata volna. Nem mindenki alkalmas gyerek nevelésre, nincs ezzel gond. Csak akkor nem kell gyereket vállalni. És igen, bármilyen elképzelhetetlen (azoknak, akik nincsenek benne), van olyan mélypont, ahol nem képes már változtatni egy ember a helyzetén. Vannak példák arra, hogy igen, de kivételek mindig vannak, és ez nem a többség. Ha nem tud kijönni egy ember az ilyen helyzetből, az nem az ő hibája, hanem a szülőké, akik ebbe bele lökték.

A bántalmazó szülő oka lehet annak, hogy akár felnőttként is szorongsz és nehezen boldogulsz az emberi kapcsolatokkal. Mindenesetre az ok felismerése csak az első lépés - és a kiútkeresésre kell koncentrálni.

De érdemes azon is elgondolkozni, hogy mi lehet az oka ennek, ami veled történt. Mi vezet oda, hogy Magyarországon és Kelet-Európában tömegeket érint az alkoholizmus.

Az én szüleim generációja számára még kötelező volt a sorkatonaság, ahol a fiatalokat megszégyenítették és betörték. Aztán megélték a rendszerváltást, a kapitalizmus betörését és igazságtalanságait. Majd ezt a teljesen kiismerhetetlen, modern világot, ahol az idősebb generációk teljesen lemaradtak és kimaradnak sokmindenből. Egyszerűen nincs már szilárd talaj a lábuk alatt - de még azzal az ígérettel nevelték fel őket, hogy elmész egy állásba és ott dolgozol nyugdíjas korodig, elveszel egy nőt és a családodra számíthatsz életed végéig. Ez is mind megdőlni látszik, rengeteg a válás, zátonyra futott kapcsolat.

A szocializmus alatt is megtörték az emberek gerincét és morálját. Előtte a háborúk sebeit kellett feldolgozni: szegénység, - a nyomorult, harctérről visszatért férfiakat senki nem segítette a ptsd és annak feldolgozásában, hogy hiába áldozták fel a testi épségüket, barátaik és sorstársaik életét. Magától értetődően váltak alkoholistává. Ha egyáltalán hazajöttek - mert rengeteg olyan család is volt, ahol egy megkeseredett nő küzdött a rá maradt gyerekek megélhetéséért. Rengeteg trauma és fájdalom, amiről soha senki nem beszélt, nem beszélhetett - és még mindig visszaüt. Nem létezett a kultúra ennek a feldolgozására és még sok esetben ma sem tudnak segítséget kérni, segítséghez jutni ezek az emberek.

Az én családomban ez szépen visszakövethető érzelmi bántalmazó - alkoholista felmenők sorával - és még a szüleim-nagyszüleim generációja sem jutott el arra a szintre, hogy valami ezzel nem oké és magukkal kellene dolgozniuk, tanulni. Sőt a férfiak az én generációmban is az érzelmi vakságot és függőségeket választják - de most már lehet gamelni, bingewatchingolni, nem muszáj inni.

Ha ezt az egészet abból a szűk perspektívából vizsgálod, hogy tönkretették az életed, és másoknak bezzeg milyen jó - az számodra is káros. Összetett okai vannak annak, ami velünk történik és sajnos most sem haladunk jobb irányba. Felülről senki sem fogja megoldani a problémáinkat.

Pontosan ugyanez a helyzet velem is. Nem vagy egyedül.

Biztos köze van ennek is ahhoz, hogy ilyenek lettünk.

24/L