Tudnátok tanácsot adni?

Nem kéne úgy ugrálni, ahogy a gyerek fütyül, ti vagytok a felnőttek!

(Bár azzal egyetértek, hogy a közös fürdést mellőzzétek a gyerek mellett, 12 éves, nem hülye, tudja, hogy szexelni mentek!)

Érthető, hogy idő kell neki, míg szokja a helyzetet. Féltékeny, hiszen kisgyerek még.

A ,,közös fürdés" és a hasonló szerelmes dolgokat mellőzzétek, ha ott van. Ilyen korban már nagyjából tudják, mi az a szexualitás és senki se szeretne belegondolni, mit csinál az apja egy nővel a kézfogáson kívül :D

Egy gyereknek nehéz lehet az apját egy olyan nővel látnia, aki nem az anyja, főleg ha a gyerek már idősebb volt, amikor a szülők elváltak.

Beszélgessetek vele, hallgassátok meg a kéréseit és kössetek kompromisszumokat: ne engedjetek minden kérésének teljesen, de ne is ignoráljátok őket.

Ha tapasztalatból adhatok pár tippet: jegyezd meg, hogy te nem vagy az anyja (függetlenül attól, hogy milyen a kapcsolatod az apjával), és ne is próbálj meg úgy tenni, mintha az lennél. Ha találkoztok, kérdezd meg tőle, hogy van, milyen napja volt, keressetek közös érdeklődési pontokat, hátha van olyan könyv, film, zenekar, vagy hobbi, amit mindketten szerettek. De semmiképp ne próbáld meg úgy nevelni, vagy úgy leszidni, mintha az anyja lennél. (És ha lehet, ne tegyél rá semmilyen negatív megjegyzést, még akkor se, ha jogos lenne.) Igazából ha látja, hogy nem az anyja helyét akarod átvenni, és nem is akarsz közéjük állni az apjával, akkor előbb-utóbb úgyis megbékél, aztán ki tudja, lehet, hogy pár hónap múlva meg már kifejezetten jó kapcsolatotok lesz.

Nem hagynám, hogy egy 12 éves gyerek szabja meg, hogy pl. ott aludhatok-e a páromnál.

Az együtt fürdés oké, azt lehet hanyagolni, ha ott a gyerek.

Más: egy 12 már NEM kislány (oké, testileg igen, de amúgy már simán kamasz), hajjaj, és ha akar nagyon szmét módon tud viselkedni, szóval le kéne ülni vele az apjának!, és elbeszélgetni vele.