Akit szintén korán raktak ki otthonról az hogyan tudott felállni onnan?
18 éves koromban, érettségi után apám kirakott otthonról. Itthon és külföldön is felvettek egyetemre, végül a külföldöt válaszottam, mert itthon albérletből indulni öngyilkosság lett volna. Az életem kezdetben a tanulás mellett szinte kizárólag a munkáról szólt, mert a megélhetés mellett meg is akartam takaritani. Ennek az lett következménye, hogy alig jutottam haza, a régi barátságaimat egyre nehezebb fenntartanom, hogy csak telefonon tudunk beszélni. Itt kint sosem találtam a helyem ami a barátokat illeti, kicsit talán lázadtam is az élet ellen, mert haragudtam, hogy lényegében nem volt választásom.
Most már (3 év elteltével) anyagilag jobban állok, de egyre többször szomorúság fog el amiatt, ahogy a dolgok alakultak. Fáj, hogy rengeteg minden kimaradt, ami az otthoni barátaimnak megvolt és természetes. Úgy érzem, még ha révbe is tudok érni és egyetem után egész jó munkám is lehet, kényszerpályán mozgok, mert kb ez az egyetlen járható út az életemben. Azt se tudom, hogy ha egyszer hazajutok magyarországra, mi lesz a barátaimmal, vagy ott leszek tök egyedül a pénzzel. Hiányoznak a lányok is, mert itt sokkal nehezebb bevándorlóként, otthon viszont ezzel nem volt probléma. Van aki hasonló helyzetben volt? Ti mivel motiváltátok magatokat? Szerintetek mire érdemes koncentrálnom?
Csodálatosan erős ember vagy, le a kalappal! Őszintén küldök sok szeretetet, reményt.. :) Szerintem a történeted nagyon sok embernek inspiráló lehet, ha gondolod, írj blogot, és mutasd meg az embereknek, hogy milyen sorsot küzdöttél le, és hogyan valósítottad meg a lehetetlent.
A legfontosabb,hogy stabil és független vagy, az emberek sajnos jönnek mennek, akkor is,ha ennél sokkal kevésbé göcsörtös az út, amin jársz. Ha valaki igazán szeret, megérti majd az életviteled, sőt, segíthet is Neked. Szerintem az motiváljon,hogy elég rendesen aktiváltad a benned élő hőst, és sokan a Te cipődben már nem élnének. Szeresd magad, és kényeztesd magad,amivel és ahogyan csak lehet, mert eztán csak jó jön.
Ne viccelj már, ez inkább egy sikertortenet! Amelyet apád segített elő!
Megállod a helyed külföldön is fiatalon! Inkább legyél büszke magadra!
Én ugyanígy jártam, 18 eves és 2 napos voltam, amikor apám miatt többszaz km-re költöztem otthonról. Mindig hálás leszek apámnak (már nem él sajnos), hogy talpraesett felnőtt lett belőlem hamar.
Tiszta szívemből csak gratulálni tudok neked :) Nagyon erős és ügyes vagy :) Hidd el, nem veszítettél, sőt :)
Én itthon maradtam, nem dobtak ki, viszont úgy érzem, hogy egy helyben állok. Barátok, párkapcsolat nuku...
Miért csinál ilyet egy szülő? :(
Ez borzasztó!
Minden tiszteletem a tiéd, hogy ezt kibírtad. De te ezek után még tartod a kapcsolatot a szüleiddel?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!