Nem bunkóság az a szülőtől, aki azt mondja a gyerekenek , hogy Ugyanolyan fontos, mint az àllata?

Ha odakint fagy van, egy gyerek kutyát ugyan úgy nem hagyok kint az udvaron, mint a gyereket. Tehát ilyen szempontból ugyan olyan fontos.

Ha erkölcsi dilemma lesz, hogy a kutya élete megmentheti a gyerekét és fordítva, biztos, hogy a gyerek élete lesz fontos.

Ha a kutya éppen vérzik és orvos kell neki a gyerek meg sipákol, mert neki fagyi kell januárban, miközben strandpapucsban akar rohangászni a hóban, akkor a gyereknek nyugtató kell, a kutya meg életveszélyben van, a kutya a fontosabb. Amikor a kutya el lesz látva, foglalkozom a gyerekkel és addig nem állok fel mellőle, amíg nem beszéltük ki, hogy mi a helyzet. Kikérdezem, meghallgatom, megértem.

Na most akkor mi van?

0%?

Tudod, akkor is ezt csinálom, ha neked nem tetszik, mert nem neked tartozom erkölcsi számadással, hanem csak magamnak.

Nem bunkóság, én alapból nem szeretem a gyerkeket, mert önzőek, gonoszak és hálátlanok.

Az állat legalább nem parasztkodik és vágja a fejedhez a kamaszkori naaagy lázadása alatt, hogy bár más lenne az anyám (csak mert anyuci nem veszi meg neki a 20 ezres Nike csukát)... ;)

Nem tudom ezt így elképzelni csak úgy, hogy azt mondja hogy az állat ugyan olyan fontos mint a gyerek, mert akkor nem az állathiz hasonlítja a gyereket. Szóval szerintem ez nem éppen így hangzott el.

Mondjuk ez nekem furcsa. Nem lehet összehasonlítania sem a kettőt. Nem azért mert az állat nem fontos, nekem is van kutyám és macskám akiket szeretek, hanem azért mert a gyerek az a vére, ösztön szerűen védenie kell.

Amúgy sincs is értelme. Ha az említett szülőnek a kutyája macskája, csirkére, disznója, hörcsöge ugyanolyan fontos, akkor gondolom őket is rendszeresen viszi orvoshoz, fürdető őket naponta mossa a fogait (haszonállatoknak nem, de a kutyának pl kellene), nem sajnálja a sok ezres vérvételre a pénzt. Ja és totál vegetáriánus mert nyilván nem eszik ember húst de akkor állatot se egyen...