Ez jó ötlet vagy bunkóság?

Én itthon dolgozom, ami annyit jelent, hogy heti egy napot (minden csütörtökön) kell csak bemennem a céghez. Két kutyánk van. Minden egyes nap a kertben labda "csaták" vannak, akadályokat építek, és csináltatom meg velük a feladatokat a kertben. Sokszor viszem őket hatalmas sétára a pusztaságban, több kilómétereket sétálunk, több órát. A lényeg, hogy a kérdésem az lenne, hogy a szomszédban van egy goldi keverék kutyus. Fél éve fogadták menhelyről örökbe. Őt állandó kinti kutyusként tartják (az enyémek bent alszanak velünk). A szomszéd kutyának az egyet öröm forrása, mikor az enyémek odamennek napi többször a kerítéshez, és nózipusziznak, illetve csóválnak egymásnak. Nagyon szeretik egymást. A szomszéd kutyát egyszersem láttam labdázni, simogatni is csak a vacsorája előtt. Én szoktam simizni kerítésen keresztül, amit nagyon szeret. Nem sovány, jól van tartva ilyen szempontból. Sétálni sosem viszik, a kert az otthona. Fiatal anyuka lakik itt két gyerekkel, egyedül neveli őket. Nappal senki sincs itthon, a kicsi oviba, a nagyobb suliba, anyuka munkahelyén. Szóval arra gondoltam, hogy amikor itthon vannak természetesen megkérdezném, hogy a kutyájuk átjöhet e hozzánk csak a kertben labdázni. Nem akarok én ezzel rosszat, nem sétálni vinném, csak legalább játszani vele, hogy mozogjon, és jól érezze magát. A gazdival jóban vagyok, de nem annyira, de annyira közeli a barátság. Csak megfogant ez az ötlet. Nem akarok bunkó lenni sem. Csak, hogy érjek a kutyát ingerek. Akár ők is átjöhetnek semmi gond nem lenne. Szerintetek verjem ki a fejemből, vagy van értelme ennek?