Miért veszekszik velem édesanyám?

Ha jól értem, 18 éves vagy. Azaz idén érettségizel?

Ha anyukád nem képes megérteni a szituációt, akkor vagy forduljatok pszichológushoz, aki segíthet anyukádon és a kommunikáción kettőtök között. Ha ebbe nem megy bele, akkor szerinte nem ártana otthagyni, mielőtt lelki roncsot csinál belőled.

Ha tovább tanulsz, ha dolgozni fogsz érettségi után, megvan rá a lehetőséged, hogy külön költözz. Akár apukádhoz, akár kollégiumba.

Sok sikert!

Elhiszem, hogy szereted anyukádat, de MUSZÁJ kiállnod magadért, ha nem akarod, hogy teljesen rád telepedjen.

Én hasonló szituból elmenekültem, vidékre költöztem. Akkor azt hittem, anyám megértette a dolgot, pár évig egész jó viszonyunk volt, de nem.

30 éves vagyok. Rég nem élek otthon, de ahányszor felhív, ugyanazt hallgatom, amit te is írtál: hogy őt leszarja mindenki, vele nem foglalkozik senki, stb. Olyan szinten lett energiavámpír, hogy képtelen vagyok hosszabb távon elviselni. Bármilyen témából oda lyukad ki, hogy neki mennyire szar az élete. Elvárná, hogy minden hétvégén őt szórakoztassam.

Én úgy vagyok vele, mint te: sajnálom, és nem akarom ezt a kvázi jó kapcsolatot elrontani. Volt már, hogy próbáltam vele felnőttként beszélni, de neki meggyőződése, hogy mindent jól csinált és csinál.

Most a legújabb fixa ideája, hogy majd mi többgenerációs házat veszünk, hogy ő is odaköltözhessen, mert az neki jár. Annak ellenére, hogy a párommal évi kétszer hajlandó jópofizni, karácsonykor meg húsvétkor...

Ne várd meg, hogy a te anyud is ennyire becsavarodjon. Muszáj most a sarkadra állnod, muszáj most megértetned vele, hogy neked nem az ő szórakoztatása az életcélod.

Le kell állítani, nem igaz hogy nem érti mindegy mi van apáddal a te egészséged , közérzeted megy rá a hisztire.

Amugy valszeg azt gondolja de csak tipp, hogy ő végzi a nevelést, apad meg a " könnyebb " részt kapja, a szórakozást.

Amit anyád csinál, azt érzelmi zsarolásnak hívják. Ne engedj neki, mert nehéz kijönni belőle.

Veszekedni azért veszekszik veled, mert fél attól, hogy magára marad. Gondolom, "családcentrikus" nő, akinek a férjhezmenetele óta nem volt saját társasága, családon kívül töltött szabadideje stb., így aztán nem is csoda, hogy miután ő elvált, a gyereke meg felnőtt, a nagy semmi előtt áll.

Szerintem anyádnak pszichológussal kellene elbeszélgetnie, hogy megtanulja kezelni a szorongásait, de 1-2 dolgot te is ki tudsz próbálni:

- Beszélj vele (nyugodt időszakban). Kérdezd meg, hogyan érzi magát, hogy van. Kérdezd meg tőle, mitől is retteg annyira, amikor apádnál vagy.

- Mielőtt elmész apádhoz, tisztázd vele, hogy x időpontban fogod hívni, y percre, ezen kívül nem kereshet, mert azt az időt az apáddal töltöd.

- Amikor beindul az érzelmi zsarolás, tök nyugodtan megjegyzed neki, hogy "Anya, most érzelmileg zsarolsz. Leteszem." (Ez csak akkor működhet, ha következetesen mindannyiszor leteszed.)

- Segíts neki saját életet kialakítani. Ajánlgass neki hobbit, tanfolyamot, önkéntes munkát, akármit (tudom, hogy most a járvánnyal kicsit nehéz).