Miért zavarja a szülőket ha a gyerekük boldog kapcsolatban él?

Nem tudom, mi mindig is örültünk egymás boldogságának, nálunk nincs fúrás. Nem is tudom elképzelni, hogy fordulhatnak elő ilyenek egy családon belül.

Viszont így már értem hogy miért van ennyi lelki sérült ember.

24 éves koromig laktam otthon (egyéb okokból, most nem ez a kérdés).

24évem alatt 2db barátom volt, 2hónapig mind a kettő. Az első 18éves koromban. 2honapig bírta, mert kb sosem talalkozhattunk, mert nekem hétköznap suli, hétvégén meg meg volt szabva, hogy pénteken VAGY szombaton talalkozhattam vele, akkor is este 10re haza....

A második barátom 20éves koromban volt. 2 honapiv hallgattam, hogy vigyem haza bemutatni. Nekem eszem ágában sem volt. Hazavittem végül, majd nevelőapám közölte vele, hogy nem szimpatikus neki, nekem a tanulás az első, így ő nem támogat minket... mondani sem kell, akkor látam utoljára a srácot.

Mostani párommal/mostmár férjemmel 23évem végén ismerkedtem meg. Őt előre felkeszítettem. 2hónapig csak titokban taliztunk (otthon barátnőhöz mentem volt mondva). Aztán komolynak ígérkezett a dolog, otthon elmondtam. Természetesen jött a de a suli, meg a munka, meg a stb érv, meg hogy akkor ha fiút akarok csomagolhak azt költözzek, ő nem támogatja... 2x se kellett mondani. Este már nem laktam otthon.

Ennek 5éve. Azóta a férjem, van egy fiunk. Még a mai napig nincs elfogadva a helyzet.

Nevelőapám a szóvívő, anyám meg csak bólogat hozzá (aki 19évesen ment férjhez, 20évesen szült, 23évesen pedig már megözvegyült).

28l

Több oka lehet

1.a szülő siman görény, uralkodni akar, vagy ha neki sz.r volt legyen masnak is.

2. A gyerek párja kihasználja, vagy leépíti lelkileg anyagilag..stb csak ezt a nagy rózsaszín ködtől nem látni. Nyilvan ilyenkor a szülő a szemét a gyerek szemében aki nem örül.

#10 vagyok. Lehet, nem írtam le elég részletesen. Egész életemben a tulajdonukként tekintettek rám. Olyan módon tiltottak mindentől, hogy 17 évesen tanított megy egy barátnőm buszozni. Emellett a kapcsolatuk mindig is szörnyű volt. Egy közös pont volt bennük, hogy rajtam töltötték ki az összes stresszt, haragot, szomorúságot. Amit persze tőlem megtagadtak.

Na, innen jön a következtetés, hogy most egy boldog párkapcsolatban élek (ami nekik sosem ment), mondhatni önállóan (amit teljesen megtagadtak tőlem 18 évig), és már nincs beleszólásuk semmibe. Mindez elérésében szintén nem segítettek, mindent páromnak köszönhetek.