Szerintetek mit lépjek? Mi lenne a megoldás ?

Szerintetek az lehet megoldás hogy egyik napról a másikra lelépek otthonról, mindent a hátam mögött hagyva, úgy hogy nem szólok senkinek? Igazából a történet nagyon összetett, szüleimmel és tesómmal nem a legjobb a kapcsolatom. 19 éves fiú vagyok, jelenleg dolgozok, de egyáltalán nem érzem jól magam a környezetemben. Szüleimmel sosem beszeltem a gondjaimról, problémáimról, mert mikor kicsi voltam sokszor nem értettek meg, ezért most reflexszerűen elutasítom a gondolatot hogy beszéljek velük komolyabb témákról. Emellett voltak családi gondok, sokat veszekedtek és veszekednek a mai napig. Tesómmal pedig csak papíron vagyunk testvérek. Már többször is eldöntöttem "hogy majd holnap lelépek", de mindig közbe szólt a lelkiismeretem, majd elképzeltem hogy mit váltana ki belőlük a búcsúlevelem olvasása. (Sajnos sokszor előtérbe helyezem azt hogy másnak legyen jó és ne feltétlenül nekem) Kicsit kétségbe vagyok esve. Nagy valószínűséggel depresszióval és szociális fóbiával is küzdök. Emellett nincsenek nagyon barátaim, mivel ilyen visszahúzódó a természetem. Ilyenkor mit lehet tenni szerintetek? Lehetséges hogy annyi év után megértőbbek lesznek és letudunk majd ülni beszélgetni? Esetleg segítene ha elmennék egy pszichológushoz?