Volt már olyan, hogy véletlenül meghallottátok, hogy valamelyik szülőtök nagyon csúnyán beszél rólatok a hátatok mögött?

Apám.

Ahogyan eszem, anyumnak kezdte mondani gúnyosan, de olyan maró gúnnyal...miközben neki az egész otthoni léte az evés köré épült.

Egyik barátomnak mondani kezdte, hogy milyen sokáig alszom hétvégente. Azt felejtette el csak, hogy miatta nem tudtam aludni tiniként, mert hajnalban is kijárt enni-főzni a konyhába. Csörömpölt, krákogott, csapkodott, beb-szta a hűtő ajtaját. Volt, hogy fogcsikorgatva feküdtem az ágyban és a kialvatlanságtól már az járt a fejemben, hogy kimegyek és megütöm.

Az iskolában nem tudtam koncentrálni, órán elaludtam.

Füldugó nem ért semmit, akkoriban nem is lehetett minőségit kapni.

A mai napig alvászavarral küzdök.

A tesómnak azt mondogatja, hogy egy k*rva vagyok (életemben nem volt senkim),hogy ne csodálkozzak, hogy nincsenek barátaim (vannak), és, ami a legjobban bánt, hogy egy depressziós tinipicsa vagyok (pszichológushoz jártam).

Majd mikor mondtam neki, hogy nagyon bánt, amiket mond, és nem hiszem el, hogy tud ilyeneket mondani rám, lelki betegségekkel „viccelődni", tagadta, hogy bármit mondott volna (nem egyszer mondta, egyszer fel is vettem hangfelvételre).