Megmondjam neki, hogy zavar?

25 éves vagyok anyukámmal elek, mióta elváltak apával 7 éve.. állandóan negatív, mindenbe a rosszat látja, mindenért mást hibáztat.. Régóta rosszul érzi magát, tényleg mindennap faj mindene de évek óta kérlelem, hogy menjen el orvoshoz: nem-nem úgyis jobb lenne már meghalni, en nem akarok élni ..( az anyukája rákba halt meg fiatalon, az apukája is rakos volt ) Pár példa : azt mondja ciszta van a fejébe de és faj is ott szedul de nem érdekli, csomó van a mellebe de nem érdekli stb stb Magas a vérnyomása erre évek óta kap gyógyszert de nem hajlandó rendszeresen bevenni hiába mondom neki azt mindennap kell szedni ahogy az orvos mondta .. 1 hete betartja mindennap szedi ezért épp a feje már nem faj. De akkor van más.. Ahogy haza erek egész nap a panaszkodasat hallgatom mindennel kapcsolatban: faj mindenem, miért van ekkora kupi , ezt te rontottad el meg ezt is.. Ha valami tönkre megy csak en tehettem tönkre .. Nagyon leszivja az egész eletkedvem :( Felek oda menni már hozza ha haza erek hogy épp megint mi lesz .. Viszont tudom hogy o van itthon, és 25 évesen már elkellene koltoznom itthonról akkor nem hallgatnam mindennap ezt belátom.. Ezért érdekelne van ehhez jogom szólni hogy nekem kicsit sok ezt az állandó panaszkodast hallgatni, úgy hogy ellene nem tesz ? Vagy turjem el és ahogy kapok hitelt lelepek azt bírjam ki? Nagyon szeretem szerintem a világ legjobb anyukája, de minden egyes nap csak a negatívat hallgatni borzasztó.. Kapcsolat függő szerintem és egyedül egyáltalán nem boldog de felek attól hogy komolyan baja lesz és akkor már keso lesz .. évekig rengeteg xanaxot megevett sokszor nem volt képbe , néha a mai napig szedi.. viszont szerintem ennek köszönhetően nagyon feledékeny lett ..