Egy családban mi az apa szerepe?
Miért van az, hogy sokan azt gondolják, hogy ha valakinek gyereke születik fel kell adnia az addigi életét?
Az oké, hogy jó a családdal is lenni, de attól a korábbi programok megmaradhatnak? Pl. évi 3-4 alkalommal több napos utazások barátokkal, vagy épp egy héten több délután a hobbira szánva. Ezzel arányosan persze az anya is tölthet időt saját kedvtelésére.










Kétgyerekes apa vagyok. Igen, marhára más kell hogy legyen az életed akkor, amikor családod van és apa vagy, mint amikor még nem, nem is értem hogy merülhet fel az ellenkezője.
Nem, alapvetően nem férnek bele a hétköznap délutáni rendszeres, házon kívüli programok heti több alkalommal. Az átlagember dolgozik kb 8-17 között, plusz utazás, tehát gyakorlatilag alig van otthon. Ezen túl még bevásárolni kell, a kisebb gyerekeket fürdetni, altatni, ha betegek ápolni, gyógyszertárba menni, stb. Ezek mindennapi teendők. Amikor már óvodások, sulisok, akkor minden reggel és délután elvinni és elhozni őket, készülni ezekre, tanulni velük. Nem léphetsz le heti több alkalommal ezek elől, akkor gyakorlatilag nem vagy otthon, és a gyerekekkel sem lesz igazi kötődésed.
Nekem hétköznap egy darab esti focizás fért bele, ez is természetesen megbeszélés útján és nyilván viszonzásos alapon, tehát a páromnak is volt egy nagyjából rendszeres csajos délutánja-estéje, akkor nyilván mindent egyedül kellett nekem is csinálni, etetéstől fürdetésen át meseolvasásig, altatásig.
A hétvége nyilván kicsit lazább, de alapvetően heti rendszerességgel mondjuk fél vagy akár egész napokra lelépni szintén a családos lét félreértelmezése. Akkor nyílik egyáltalán lehetőség a gyerekekkel is értelmes, izgalmas közös programokra.
Az évi 3-4 alkalomnyi több napos lelépés barátokkal szintén borzasztó sok. Egy-kettő belefér, szintén viszonzásos módon, tehát adott esetben fordítva is, ne legyél meglőve, ha neked kell otthon maradni több napra egyedül a gyerek(ek)kel.
És mindezek mellett semmi nem nyújt akkora örömforrást, mint a gyerekek, a legkirályabb dolog az életben. Csak éppen ez nem az az élet, amit huszonéves szingliként éltél, és hza arra vágysz, vagy úgy szeretnéd folytatni, akkor inkább ne vállalj családot, mert csak összeveszés-válás lesz a vége, és azt a gyerekek fogják megszívni.





32es annyira jó volt ezt olvasni, én nőként csak ilyen emberrel vállalnék gyereket🙏
Szerencsére az én párom is ilyen, amíg agglegény volt rendszeresen haverozott, velük mászkált nyaralni, azóta is van hogy pl spontán felhívja egyik másik hogy gyere ide vagy oda, ő meg megszokta mondani, hogy ha előre megbeszélnek valamit oké, de ő már nem egyedül él hogy ilyeneket csináljon. Persze van nem egy az ismerősi körben aki úgy gondolkodik mint a kérdező, pl az egyik hétközben dolgozik, este hazaér PS, hétvégén foci, a gyerekével semmit se foglalkozik, a gyerek meg konkrétan jobban kötődik egy olyan rokonhoz akit havonta egyszer lát mint hozzá. Akkor ismerek olyat is aki az előre lebeszélt családi progit mondja le mert meccsre kell menni, na meg olyat aki napokra lelép a családjától. Amúgy semmi baj nincs azzal ha valaki nem elég érett ahhoz hogy családapa legyen, de akkor ne is vállalha be úgy a gyereket hogy nem azon gondolkodik hogy hogy tud a legtöbb időt a családjával tölteni, hanem hogy hogy lesz ideje a haverokra meg a hobbijaira. Tehát ha a kérdező férfi akkor szerintem ne nagyon sűrgesse ezt az apaságot vagy készüljön fel arra hogy nemsokára majd fizetheti a gyerektartást meg örülni fog ha a gyereket láthatja párszor egy hónapban
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!