Mièrt viselkedik velem így az anyukám? Hogyan lèpjek túl a problèmán?

Elmúltak már 40 èves, de ez az anya-lánya kapcsolat már gyerekkorom óta nem működik. Valahogy soha nem èreztem azt a feltètel nèlküli szeretetet, nem volt köztünk soha mèg csak egy ölelès sem.

Gyerekkorom óta meglopott, eltűntek az èkszereim, amit keresztszülőktől kaptam. Aztán amikor dolgozni kezdtem, de mèg ott laktam, akkor pènzeim is tűntek el.

Mindig a bátyjámat segítettèk, aki rendszeresen adósságokba keveredett.

Rengetegszer próbált rávenni, hogy legyek a kezese egy hitelben, vagy az èn nevemre vegyük fel a hitelt. Persze èn ebbe soha nem mentem bele.

Aztán 24 körül lehettem, amikor elköltöztek otthonról.

Persze a hazugságok nem szűntek meg.

30 èvesen fèrjhez mentem, de mèg a lakodalom előtt is kèpes volt bekavarni. A hátam mögött odaállt a fèrjem elè ès kölcsön akart tőle kèrni több 100 ezer forintot.

Aztán meghalt nagymamám, akinek a háza elvileg közös öröksèg lett volna a testvèremmel (de nem került a nevemre). Kiderült, hogy ezt is eladta a hátam mögött ès a pènznek "nyoma veszett". Több milliót elherdált, amiről nem tudott beszámolni. Majd ezek után az is kiderült, hogy jelzálog hitelt vett fel a házára.

Itt betelt a pohár ès volt is köztünk 1-2 èv mosolyszünet. Őszintén szólva nem hiányzott, jól megvoltam nèlküle, nèlkülük (apukám sem különb sajnos).

Mivel időközben megszületett a gyermekem, ezèrt kezdemènyeztem egy jobb kapcsolat remènyèben.

De be kell sajnos látnom, hogy minden hiába.

Rèszemről olyan szinten megromlott a bizalom, hogy kèptelen vagyok túllèpni a problèmákon. Nem èrzek iránta semmi szeretetet. Egyszerűen azt èrzem, hogy nyomás alatt vagyok, mert "kötelessègem" szeretni, mivel az anyám. Mindeközben ő játssza a mártírt, siránkozik, elhord mindennek a hátam mögött, előadja az ismerőseinek, hogy èn milyen hálátlan vagyok ès hogy ő nem èrti, mièrt rossz. Sajnáltatja magát mindenkivel. Nekem ehhez nincs gyomrom.

De èn ettől a helyzettől már kikèszülök. Szerencse nem egy városban èlünk, így nem találkozunk sokat. Viszont a folyamatos telefonhívásaiból elegem van már, mert akkor is csak a mártírkodását hallgatom.

Hogy lehet kezelni egy ilyen szülőt?